Megtisztelsz, köszönöm.

Nagy találkozás című műsoromhoz ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, így utólag, köszönettel.

Ezért jó, ha az ember nem sokat pucol ablakot, a fény ennek köszönhető. :)

Ami nekem ezt a képet érdekessé teszi: a szembeállított két anyag (háttér bozótja - csokor) színbeli diszharmóniája (vörös-zöld komplementer); anyagának morfológiai ellentéte (a furcsa puha fényfoltok a háttérbrn - a csokor furcsa szálkássága).

"mindkettőt érvényesnek tartom, egyiket se tartom érvényesebbnek a másiknál. Sőt, köze nincs egymáshoz a kettőnek."
Zsolt, rám ez a gondolat megnyugtatólag hatott!

A másikkal épp annyit, ha nem többet foglalkoztam. Az se tessék elfelejteni, ez az első kép, az a második, a kettő között eltelt annyi idő, amennyi a gép megkeresése és bekapcsolása, és beállítása, és ez épp elég ahhoz, hogy megváltozzanak a fényviszonyok. De én mindkettőt érvényesnek tartom, egyiket se tartom érvényesebbnek a másiknál. Sőt, köze nincs egymáshoz a kettőnek.

Ez azért lett jobb mert akaratlanul lehet kontrollálni a képet. A másikon meg csak lőttél egyet és nem játszottál vele, szerintem.

És milyen jó is ez a fényfoltos háttér, ami elégségesen, sejtelmesen élesen maradt.