Eszter, megmondom mi a problémám: a reklám mindig kívánatossá tesz valamit, felépít egy álomvilágot, egy álomszituációt, amibe te be akarsz kerülni, mint néző, mint fogyasztó, és mindegy, hogy mi a termék, de azt birtokolni akarod, meg akarod enni, inni, föl akarod venni, magadévá akarod tenni. Ez az alap. Minden reklám így működik általánosságban. Vannak kivételek Oliviero Toscani a Benettonnál, ő honosított meg egy olyan nézetet, ami a társadalmi kérdések felvetésére irányul, és olykor nagyon sokkoló képekkel olyan problémafelvetéseket hozott, amik mondhatóan még a verbálfotóhoz is tartozhatnának, hiszen a Benettonnak a szlogenje a „United Colors of Benetton”, tehát a Benetton egyesült színei, és Toscani előszeretettel dolgozott a fehér-fekete bőrszínnel is, a kisebbségekkel. Ezt most csak kitérőként mondtam, hogy van kivétel, ami erősíti a szabályt, de ennél a képnél nem tudom eldönteni, hogy mi az a Bols. Az valami ital? Mert akkor nem elég egy üres pohár. Gondolom, hogy valami volt ebben a pohárban, de attól, hogy a felirat rajta van a poháron, de a pohár üres, nem tudod elindítani a nézőben a vágyat, mert mire kell vágyni, milyen színű ez az ital? Fehér, fekete, áttetsző? Ez azért fontos, mert ha tudjuk, hogy milyen színű, akkor arra rá lehet erősíteni, utána azt lehet ismételni a környezetben. Magát a terméket én nem hagynám le, főleg akkor nem, ha egy poharat ábrázolsz, ami üres. Az üres pohár lehet fontos egyébként, hogy annyira jó volt, hogy megittam, de akkor az üvege legyen mellette, amiben még van, hogy utána lehessen tölteni, hogy te, aki nézed ezt a képet, még kaphatsz egy pohárral, szóval valami geget el lehet indítani, de önmagában egy üres pohár nekem nem hozza azt a vágyvilágot, ami a reklám feladata. Ismétlés. (hegyi)