Jók ezek a portrék, de mindhárom portré más stílusban készült. Ez lehet cél, nem tudom, de beszéljük meg. Kérlek, Bara, hogy erre próbálj reagálni, ha olvasod az elemzést. Az első kép egy nagyon mai rockabilly helyzet ezekkel a színekkel. Ez azt jelenti, hogy attól, hogy a fények ilyen furcsa árnyékokat vetnek, és ennyire érdekesen átszínezik az egész történetet, ettől nekem ez nagyon mostani kép. A második kép viszont az a kor, ami a Gothár Péter Megáll az időjének a kora. Hiába van ez a tetkó ennyire erősen jelen, de a fej, a haj, a háttérben táncolók nekem inkább ilyen 60-as évekre utaló hangulat. Nem értem, hogy miért van a fej fölött ekkora tér hagyva, abból a térelválasztóból nekem kevesebb is elég lenne. Aztán utolsó kép szintén mai üzenet, de ebben kevesebb a zeneiség. Ez egy viszonylag korrekt portré, bár nem vagyok biztos benne, hogy optimális helyen van az a mikrofon. Ha már ilyen portré, akkor kár, hogy az belelóg a fülébe. Szóval jó, de még kellene ezzel még egy kicsit foglalkozni, és magadban eldönteni, hogy az ő világukból, az ő zenéjükből, az ő hangulatkeltésükből mi az, ami téged megfog. Az, hogy ma bulizunk rá, az, hogy ma visszaidéznek valamilyen kort? Mi az, amit te a néződdel érzékeltetni akarsz? A néződ nem hallja hozzá a zenét, neked kell aládolgozni képileg annak a hiányosságnak, ami a fotóban más, mint egy filmben, hogy nincs zene. Ezt neked kell képileg megoldani. Bara, remélem, hogy van kapcsolat a zenészek és közted, és van módot ezt ismételni, ennek tudatában dolgozz még velük, ha ők hajlandóak erre a közös munkára. Szerintem örülnek is, mert ismerem annyira a zenészeket, hogy bennük van a hiúság, ha dolgozol velük, akkor szerintem ők partnerek lesznek. Ismétlés. (hegyi)