Az a helyzet, hogy a részletekben lakik egy kép ereje, de ott is bukik el, ha valami nem egy irányba mutat. Sokadszori megnézésre is fennakadok a pólón. Mi lehet rajta? Venezia? Hortenzia? És míg ezzel foglalkozom, elmegy a hajó. Az élesség ha jól látom, akkor a kézfejnél van, tehát a fontossági sorban előre hoztad, ami a kislány kezében van, és ez elfogadható. Ugyanakkor annak a hangulatnak, amit a kéz és a kézben tartott textil és füzér mesél, ellentmond az összefogott haj, a póló és a viszonylag szűkre szabott mozgástér. Az is feszültséget kelt, hogy maga a test tömegében ki van mozdítva a nyugalmas középpontból, ha ehhez még hozzáadjuk, hogy a mozgás jobbról balra történik, azaz időben visszafelé, akkor mindez izgalmassá teheti a képet. Igen ám, de az egész kép nyakon lett öntve ezzel a sárgás szósszal, vagyis az összes kompozíciós feszültség, amit sikerült összehozni, és ami izgalmassá tenné a képet, vissza lett rántva, vissza lett vonva, ettől olyan érzete keletkezhet a nézőnek, hogy minden szép, jó és helyénvaló akar lenni, de mégsem lehetünk biztosak abban, hogy ez a valóság, vagy annak mímelt másolása, vagyis hogy valóban idill és nyár és szabadság, vagy menekülés, keserűség és egyedüllét az, ami a kép valódi mondanivalója. Attila, az érzések fontosak, de ha belül nincs valami tisztázva, akkor ez kívül is létre fog jönni, akkor ez a valami korrodálni fogja a szépen felépített szerkezetet és végül mint bizonytalansági tényező ellene fog hatni a munkádnak. Tehát miközben ez egy nagyon izgalmas kép, nem tisztázott számomra, hogy tudatosak-e azok a lépések, amik efelé az izgalmas szitu felé vittek, vagy mindez valami belső helyzet kivetüléseként jelenítődik meg, akár az alkotó számára is meglepetésszerűen? Attila, kérlek dolgozzunk azzal az első három leckével, mert most nem tudom, hogy mire adom a három csillagot, ha érted. (hegyi)
értékelés:
Anita keddi (07.16) este nyolckor kezdődő adásához a te képed választotta ajánlóképnek!
Megtisztelő! Köszönöm :)