Örülök, hogy a kép ennyi mindenkit megmozgatott és véleményeket, ötleteket váltott ki, mert ha picit is komolyan vesszük a Látszóteret, akkor ha van értelme, akkor ez, hogy kommunikáljunk, építőn, túllépve a "jajj de szép a kép" szinten. Ezt kéne minden felkerült anyagnál elérni, hogy beszéljünk róla, mert ez segít az alkotónak. Visszatérve a képhez, az ötlet, a meglátás kiváló. És jól érzitek, van vele valami rendezetlenség, de szerintem nem a korlát, hiszen az ott van, ez van, legfeljebb rá lehet teríteni valami vidám textilt, hogy adjon hátteret, de semmiképp se maszatolnám ki a képről, mert nekem ez a szint már olyan beavatkozás, amit az exponálás előtt kell valahogy megoldani. De nekem két ennél erősebb problémám van. Hogy a jelenet mennyiben beállított, nem tudom, de sejtésem szerint a kislány instruálható, tehát nem egy elkapott helyzetről van szó vendégségben, vagy ha igen, gondolom azért volt még idő a felvételre. Miért mondom ezt? Mert ha nincs is vidám textil a korlátra, de azokat a kevéssé életképes fűszernövény maradékokat ki kellett volna venni az ablakból. Ugyanis most olyan, mintha karikatúrája lenne az egész bájos helyzetnek ez a pusztuló növényzet. A három halódó grácia, és akkor hozzájuk kéne valami viszonyrendszert találni a kislánnyal és a nyúllal, mert ez a két irány most a meghatározó. Aztán itt van a képmódosítás, a maszkolás, azaz az expozíció korrekciója a széleken. Közkedvelt megoldás a vignettálás, főleg akkor, amikor a kompozíció nem elég feszes, mert összerántja a képet, segít a központra fókuszálni. Ha ez leheletnyit van alkalmazva, akkor azt mondom, oké, de itt ez most nekem nagyon erős. És hát ami meg a jelenetet illeti, nagyon vidám lenne, ha nem csak a kislány ruhája adná színben a támpontot, hanem esetleg a benti környezet is, hiszen ha már húsvét, ha már nyúl, némi piros tojás vagy egyéb manifesztum az elszáradt kórók helyett jól jönne, tehát be lehetne rendezni valami olyan szobabelsőt, ami mint a zenében a dob és a basszus, megadja az alapot, és erre a ritmikára lenne szólóhangszer az, ami kinn történik a kertben, és máris nem foglalkozna senki se a korláttal. Ami viszont a leckemegoldást illeti, a barátságot azért érdemes picit még mélyebbre vinni magunkban, mert a gyerek-kisállat viszonylat korántsem a barátságról, mint inkább a megismerésről szól, ezt inkább a szülők szeretik beállítani úgy, hogy a gyereknek adott kis kedvenc a barátja. Dehogy. Játék, élő játék eszközök. És taneszköz is, ha a szülő ebben következetes és partner, hogy a felelősségre tanítson. Szóval sok irány elképzelhető, de a barátság az nagyon más, komolyabb terep, mintsem, hogy beleessünk a giccsközeli értelmezésébe. (hegyi)
Végül mégis rászántam magam és retusáltam ;)
Sándor, ritkán is szoktam arra nézvést tanácsot adni, minek kéne a fotón lenni, mert ha úgy gondolom, csináljam meg én. Igen. Tehát a piros tojásos irány mondjuk úgy, már az én fantáziám játéka, felejtsük el. Viszont abban nem tudok engedni, hogy a száraz fűszernövények olyan konkurenciát jelentenek a fő témának, ami miatt nem tudok továbblépni. Keresem a kapcsot, hogy miért vannak ott ilyen erős jelentéssel, mert a lány-nyuszi kinti rész ellenpontja most a három növény. És nincs, nem találom a kapcsot.
Ami a vignettálást illeti, a két tónus, vagy mondjuk színtömegnek, nagyon nagy, nekem túl nagy ellenpont. Miért kell ekkorát erősíteni a drámán a benti térben, hiszen a kinti történet a gyerek nyúl viszonylatban eleve erős, színes és életteli.