Utolsó napsugarak

Utolsó napsugarak

A szelektív színezés, a barnítás, ezeket nem fogom többször mondani, csak jelzem, hogy probléma, miközben a kép akár egy preraffaelita festmény is lehetne akkor, ha nincs elrontva a színe, és ha végiggondolom azt, hogy ez a kis top ehhez az egészhez mennyiben illik. Gyönyörű a modelled, kicsit talán túl szép is, kevesebb smink hihetőbb lenne, nem nagyon értem, hogy miért kell ennyi sminket használniuk a nőknek akkor, amikor gyönyörű a bőrük, az arcuk, de hát ezt ők tudják, biztos van ennek oka, csak fotográfiailag nem használható. Ez olyan, mintha beállítanál egy szituációt, és egyelőre még nem a fő modellel dolgoznál, hanem egy próbababát megkérnél, hogy addig, amíg fényt mérsz, és amíg a leveleket beállítod, feküdjön már oda, hogy ne a művésznő legyen az, akit erre rá kell kényszeríteni, aztán majd jön a főszereplő, és ő már rendesen beöltözve ebbe az egész szituba, majd visszafekszik. Körülbelül ez az érzetem van. Maga a megfigyelés jó, nem tudom, hogy a preraffaelitákat mennyire ismered. Van egy festménye John Everett Millais-nak Ofélia címmel, tessék megnézni ezt a festményt, és fogod érteni, hogy miért érzem ebben a párhuzamot, nem csak a póz miatt, hanem az egésznek a lágysága és könnyedsége miatt. Ez egy jó irány lenne, de végig kellene csinálni. Ne essél hasra a szépségtől, mert az múlandó, teremtsd meg a magad szépség kompozícióját. A csajok hajlamosak arra, hogy elvigyenek minket az erdőbe, ne dőlj be, legyél határozott. Ez most egy egy csillagos kép, és remélem lesz módod ismételni. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Köszönöm Zsolt az elemzést!
Megtisztelő a párhuzam :) Próbálok hasonlót fotózni...
(szelektív színtelenítés nincs (ilyet nem is használok), barnítás sem, bár a színeket picit módosítottam globálisan. De nincs messze az eredeti színektől)

Köszönöm, örülök! Én is úgy érzem, hogy ha hagyjuk magunkra hatni, akkor jön az üzenet ;)

Olvastam párbeszédeteket is itt alul, mielőtt írtam volna, úgyhogy már nem fogok nagyon okosnak tűnni :) de nem is ez a cél. A címből a színekből és a levelekből nekem azonnal az őszi utolsó napsugarak jutottak eszembe (de nem csak az évszaké) - klasszikusan erősek ezek a szimbólumjegyek. Főleg az ifjú hölgy piros felsőben - mint maga a nyár - ebben a pózban, nekem itt abszolút a zeniten túljutó férfi merengését idézi meg. A hölgy "porcelánarca" is hozzáad ehhez az érzéshez, tökéletesen elmúló emlékpillanat. A technikához nem tudok mit hozzászólni, itt kiváló fotósok vannak, meghagyom nekik. De itt az érzés átjön nekem nagyon.

Látod ez az értelmezése az utolsó napsugaraknak eszembe se jutott ami valószínűleg az én problémám. Mentségemre legyen mondva nálunk az erdőszélen ui. nem csak ősszel van avarborítás, hanem még mostanság is megvan a tavalyi tölgylomb, így lehet emiatt nem indultam el az ősz felé. Lehet ha a levéltömeg nem száraz, hanem még friss őszi színekben pompázik, akkor a magamfajta egységsugarúnak is átjött volna. :)

Egyébként nem is írtam én retusról, és a modell szépségét sem vontam kétségbe természetesen. :)

Köszönöm Zoltán a hozzászólást!
Igen kicsit jobban beterítettem a levelekkel mint kellett volna :)
AZ utolsó napsugarak alatt azt értem, hogy ez az utolsó nyári nap, még trikóban, napsütésben, de már az őszi levelekben feküdve élvezzük a nap melegét.
A világítás az egyetlen derítőlap és a nap. Nem retusáltam az arcon, nagyon szép a modell alapból, talán a derítés erős kicsit, ezért érzed, hogy élettelen.

Érdekes kép, nekem elsőre nem akar a kompozíció összeállni, aztán megállapodok, és nem tudok mit kezdeni vele, elfogadom ahogy van. :) Először a könyöknél is összezavarodtam, mert ott a levelek tónusban a kézzel vannak közel egy szinten, és van egy derék felé menő vonal a levelek világos foltjaiból ami elsőre kéznek nézhető.

Más: azt írod utolsó napsugarak, ami gondolatilag alkonyat felé vinne, de a képen nem alkonyati a világítás, éppen mintha zenitből tolnák a fényt. Az arcon van valami merengés, elrévedés ami ezt magyarázná, csak a fényviszonyok ezt lerontják. Az alkonyat nem csak a fény, hanem az árnyékok világa is...

Természetes a közeg, de műtermi alapossággal kivilágítottad, szinte minden mimikai ránc eltűnt az arcról... Így a lány már-már élettelen kirakatbábunak tűnik. Ez az ellentét szándékolt?

Új hozzászólás