A macskásnál oké, itt szájbarágós nekem a kettőzés. Oké, függöny és rács, kinn és benn, hűvös és forró, csend és zaj, mindent lehet mondani, de nem tudom, mit akarsz te mondani Viki, és ha nem tudom, akkor két eset lehetséges, vagy én vagyok ehhez bamba, vagy nem jól mondod. Én bevállalom, hogy netán én nem látom a csodát, de nekem ezek értelmezésben nem állják ki a próbát. (hegyi)
Köszönöm szépen Sándor! Én is ezt mondtam Zsoltnak, de ő azt mondja bajban van velem és ezekkel a képekkel.
Viktória, tetszenek ezek a telefonos képeid - a lovas kivételével - illik az eszközhöz az intim, egyszerű téma, és a párbaállítás is. És még egy megjegyzés: így érvényesülnek jól, egymás mellé állítva.
Hát ezek a magas oktánszámú napszakosak szerintem nem kötelezőek kell azon a napon és napszakban készüljenek, sőt, itt a lényeg a péntek délelőttség például és nem a péntek délelőtt.
A benti kép valóban hétfő délután készült, de a kintre csütörtök reggelig vártam. És köszönöm a hozzászólást! :)
Nekem még nehéz megfognom ezeknek a magas oktánszámú, napszakhoz köthető leckéknek a minőségét, de ez a két kép megmozgatott.
A bal oldalin van valami hétköznapi hangulat, sőt, olyasmit is érzek, mintha ott lenne valaki, hazaért, ledobta a poncsóját és megy megnézi a kutyát, vagy ilyesmi, tehát olyan "egyedül a lakásban", valami hétköznapi dologgal elfoglalva. Alacsony fények, a délután bebarnít, bár szemlélő nincsen - a fodrozott, a sima kanapét ráncoló pléd vagy valami ezen szerintem dob, az nekem azt tudta jelezni, hogy valami történik, de nem itt.
A másik is magányos kissé, mintha még annyi ideje lenne az embernek, hogy maradt egy kis nappali fény, hogy hazaérvén a liliomokra rácsodálkozzon (miközben eteti a kutyát) és elkapjon valamit a szépségükből, de erősen keverve az elmenő fény színével és árnyékaival: most ennyi jutott belőlük.
Ezek tényleg hétfő délután készültek? :)
Ha már Hegyi felvállalja, hogy "már ha segít egyáltalán, ha mondom a magamét".
Jó, én szeretek egyszerre kettőt látni, ilyen a fiatalság!