Imádom a lepkéket, és a virágok is mindig bámulatba ejtenek. Érdemes őket közelebbről megnézni. Csodálatosak.

Értem a leiratot, hogy imádjuk a lepkéket, és tényleg fantasztikus a megfigyelés, tulajdonképpen jó is a ritmus, és minden alkatrészt jól meg tudunk figyelni. Én elhiszem, hogy ezek ilyesmi színek, de mégis valahogy az egész ettől a hideg, lilás árnyalattól nekem taszító, felépül közém és a tárgy közé egy fal, mintha egy furcsa függönyön keresztül néznék át. Ettől az egész nem tud érzelmileg közel kerülni hozzám. Én elfogadom, hogy ezek ilyen színek, bár itt valami közrejátszhatott, nem biztos, hogy a fehéregyensúly tökéletesen be van állítva, mert ennek a virágnak a közepe ennél lényegesen élénkebb sárga, az onnan hiányzik, most kicsit fáradt lett ez az egész. A megfigyelés rendben van, a kompozíció is oké, szépek ezek a foltok is. Volt egy utómunka táborunk, lesz még ilyen, meglepően kevés ember jött el, pedig fontos lenn, itt is azt mondom, hogy az utómunkával ezen a képen lehetett volna kicsit segíteni, nem csak a színekkel, hanem azzal, hogy fókuszáljunk. Most a kép jobb alsó sarka felé kifutunk a témából, ott ellágyul ez az egész a sok-sok virággal. Szép ez, de a fókuszt meg kell tartani, itt a lepke a fontos, és ezt azzal el lehet érni, hogy egy pici maszkolással visszább veszünk a tónusokon, sötétebbre vesszük ott a képet, ahol a kép széle felé közelítünk. Nem vignettálásra gondolok, hanem arra, hogy tónuskülönbséget hozunk létre a fő motívum és az ezt illusztráló mellékmotívum között. (hegyi)
értékelés: