Értem a felvetést, a múzsára várást, az ember várja az ihletet, valami létrejön, valami elindul a fejében, hogy mit szeretne megcsinálni, és aztán valahol a félúton ez megáll. Most ezen a képen egy kicsit ezt érzem. Van itt minden, a Jézuskától a géppuskáig, egy kicsit sok is ez. Van egy nagyon szép, barnás színű drapériánk, van egy régi könyvünk, amit lapozgatott a mester, megint itt van ez a napszemüveg, ami érdekes, vegyük úgy, hogy ez egy régi szemüveg, bár én ezt bakinak tartom, aztán van itt egy pohár bor, vannak almák. Mondjuk a bor és az alma együtt túl sok savat fog csinálni, nem nagyon ajánlom, a borhoz inkább a sajt illik, ha fogyasztunk valamit, és az almához is jó a sajt. Tehát ha már bor meg alma, akkor a sajtot rakjuk oda közé, és akkor az lehet egy lakoma, de így most nem nagyon értem, hogy mi akar lenni az almával. Formailag persze értem, de akkor most melyik utat választjuk? És még vannak könyvek, két másik könyv oda felállítva, és még van egy kis mécsesünk is, ráadásul ez nem akármilyen, hanem valamilyen karácsonyi mécses. Itt most egy másik hangulat is bejön, giccsesebb ez a mécsestartó, ez kivisz minket ebből a korból, amit a könyv akar mutatni, és aztán ott van egy asztalterítő rojt, vagy nem tudom mi ennek a pontos neve. Az az érdekes, hogy egyébként formailag, kompozícióban nagyjából a helyén vannak a dolgok, de tartalmilag nem. Ha könyv, akkor ahhoz elég lenne a bor, valami világító eszköz, gyertya. Bár, ha gyertya van, akkor ez a fénymennyiség, amit itt látunk olyan szinten sok, annyira túl van világítva, hogy ennek a negyede elég lenne, épp, hogy derengjen valami. Ennyire tárgyiasra ne világítsuk be. Ha ezt a vonalat veszem, akkor a könyv, a szemüveg (esetleg valami másikat keresni), ha esetleg átvilágítok rajta, akkor érdekes fényjátékot is hozhat, keresek valami gyertyát régebbi gyertyatartóval, és utána még ez a függönyrojt is jó, ez egy irány. A másik irány, hogy bor, alma, gyertya, drapéria, akkor nem kell a könyv meg a szemüveg, akkor még valamiket tennék oda, függően attól, hogy melankolikus akarok-e lenni, vagy életvidám. Nyilván nem olyan könnyű beszerezni valami elhullott, lelőtt vadat, de ezzel is lehet gondolkodni, vagy akár a piacon lehet szerezni csirkét tollastól. Szóval sok irány elindulhat, de nem kötelező csak ezekkel megoldani, amiket itt mondok, mindenesetre az biztos, hogy el kellene dönteni, hogy merre megyek. Én ezt most visszaadom ismétlésre, mert akár erre megyek, akár arra, a világítás túl sok, a döntés a te kezedben van, most a néződet a félútnál otthagytad. Igen, a tanulmány fontos, és nagyon örülök, hogy Győző elkezdett a Csendélet leckével foglalkozni. Hajrá, de akkor lássuk a medvét, folytassuk ezt a munkát, ne hagyjuk abba. Ismétlés. (hegyi)