Az az érdekes, hogy van ebben valami folytonosság az előző képeiddel, miközben ennek a képnek egyetlen egy hibája van: az asztal. Ha ezt nem erre az íróasztalra rakod rá, hanem szerzel valami mélybordó drapériát, valami pólót, vagy ha valami olyan környezetet hozol létre, ahol egy drapériának az esésével létrehozol egy intimebb világot, akkor abban ezek a cseppek, és ez a rózsafej fantasztikusan jól meg tudna jelenni, és a leckére is tökéletes megoldás lenne. Ez most így, ebben a formában, vegyük úgy, hogy egy tanulmány. Csak-csak fogsz kapni virágot, azt nem mondom, hogy egy parkban is lehet találni egy rózsafejet, és azt haza lehet vinni, mondjuk ne ebben a nagy melegben próbáld ezt, mert mire hazaviszed, elromlik a virág, de érdemes lenne ezzel még dolgoznod, tehát ismétlést kérek. Még egy dologra felhívom a figyelmedet: el kell döntened, hogy mi az, ami ebben téged izgat: a pusztulás, vagy az életerő? Ha a pusztulás, akkor hagyhatod egy kicsit ezt az egészet meglöttyedni, mint ahogy ez a felénk eső levélnél is történik, akkor ennek van létjogosultsága, egyébként én nem tenném rá azt a másik fejet, bár lehet, hogy az valami tükröződés, de én azt oda nem tenném, én egy ilyen fejjel dolgoznék. Tehát ha a pusztulás érdekel, akkor egy kicsit még lehet várni, hogy még erősebb legyen ennek a hatása. Ha nem, ha magának a rózsafejnek a szépsége, az életereje, és annak a morbiditása és furcsasága érdekel, hogy ez nem egy rózsatövön van rajta, hanem akár egy tányéron, akkor pedig ez legyen egyértelmű, akkor ezeket a selejtesebb rózsaszirmokat le kell venni. Erre érdemes odafigyelni. Itt még van valamilyen rozsdás folt, ezek is olyanok, amik viszik el az energiát, a figyelmet, ezekre érdemes odafigyelni az exponálás előtt. Hát macerás dolog a fotó, nem mondtam, hogy nem, de érdemes vele foglalkozni, ahogy látom, neked ezek nagyon jól mennek. Az első leckék is, amiket beküldtél, pont ezért voltak izgalmasak, mert nagyon finoman fogod meg ezeket az élességpontokat, nagyon jól látod, nagyon jól tudsz a struktúrákkal dolgozni. Ezt én most visszaadom ismétlésre, de ne vegye ez el a kedvedet, sőt, kérem valóban, hogy foglalkozzunk még ezzel a vízcseppes dologgal. (hegyi)
Akkor nézzük meg azt, mit tanulhatunk ebből a képből.
A képen főmotívumként egy nem teljesen kinyilt, ugyanakkor a kissé már száradó-hervadó rózsa feje látható, szár nélkül, vízcseppekkel borítva. Eltekintve attól, hogy ez a kinyílás helyett leszáradó virág a fagyasztva szállított tömegtermelt virágok jellemzője, ez lehetne egy erős kép, a fiatalon, még teljes kinyílása előtt elpusztult rózsa fej, olyan, mintha egy gyerek feje lenne az asztalon.
Mégsem lett erős a kép és ennek az oka, hogy mindez nincs végiggondolva. Emiatt van, hogy a háttérben belóg egy másik rózsa széle. Ha egynél több rózsa akarna lenni, az is lehetne jó; legyen egy tucat, de akkor az legyen mind jelen a képen. A belógó részlet gyengíti a főmotívum egyediségét. Másik probléma az asztallap mintája. A háttérben ez szépen életlen, nem zavaró, de az előtérben az asztallap mintája dominánssá válik, anélkül, hogy hozzáadna a képhez. Hozhatna ez az alap is többletet, de akkor nagyobb tér kellene neki és olyan alap, ami továbblendíti a nézőt. Ez így egy laminált bútorlap, nem több, nem kevesebb. Ha már itt tartunk, amúgy is talán kicsit több tér kellett volna ennek a fejnek.
És végül a világítás. A virág most jellemzően egy forrásból, fentről kap, valószínűleg természetes, némiképp szórt fényt. A vízcsöppeket is meg lehetne bolondítani, a környezetből kiemelést is meg lehetne oldani, ha trükköznél a fénnyel. Ennek egyik módja, ha eltekintünk a drága stúdiós cuccoktól, ha egy napsütéses pillanatban a modellt a lakás egy viszonylag sötétebb pontján helyezed el, majd az ablakon beeső napfényt kézitükörrel, tükrökkel engeded rá a virágra. Így meglehetős erős fényeket kaphatsz és pont onnan és pont oda, ahol neked kell.
Ha túl erős a fény egy adott tükörből, rá lehet dobni egy csipketerítőt, függönyt vagy makramét, mittudoménmit. Kicsit trükkös, mert ilyenkor kiderül, hogy a Nap milyen cefet gyorsan odébb megy, nincs sok idő szöszölni. Meg kell négy öt kéz tartani a tükröket, a gépet, miegymást. De megéri.
Szóval legyen ez egy tanulmány és meg kell csinálni újra, úgy, hogy működjön.
Szerintem.