Köszönöm szépen az értékelést!

:)) Nem túlzás, pusztán egy közismert személyhez (is) köthető megoldáson keresztül szerettem volna bemutatni, mire gondolok. Ha a szomszéd Tóth Jenőre hivatkoztam volna, senki nem értené mire gondolok, még az is lehet, hogy rosszul esik Neked... ;)) (nincs ilyen szomszédom amúgy). Oké, nem kell hivatkozni! :)))
Szumma: Trierrel, vagy nélküle, nekem tetszik ez a fajta megközelítés!

A textúrákhoz, az utómunkához, vagy eleve a fotográfia magasfokú mesterségéhez és művészetének műveléséhez nem értek (egyelőre :)), csak érzéseim vannak, és ilyen-olyan gondolataim olykor - de még az sem biztos, hogy azok jók. Eleve ezért is ódzkodom kimondani valamire hogy rossz megoldás - erre van itt mester, nem is egy (akik a saját útjukhoz mérve fel merik vállalni a ténymegállapítások súlyát :))

De azt hiszem, hogy az a törekvés, hogy valamit jobbá tegyen az ember, mindig minden területen helyénvaló. No persze, egy szinten már azt is nehéz megmondani, hogy valaminek az elhagyása, módosítása jobbítás-e vagy sem... Annyira képlékeny az egész számomra. Ezért csak az marad, hogy hat rám vagy nem hat rám, tetszik vagy nem tetszik, gondolataim lesznek-e vagy sem.

(No ennyi közhely elég volt idénre! Elnézést! Azt hiszem egy kicsit magamnak is írtam, hogy megértsem, olykor mit miért teszek spontán... További minden jót! :)

Szia! Neked is köszönöm a kommentet! Megtisztelő, hogy így beszélsz a képről, bár azért Lars von Trierhez hasonlítani, az túlzás:) A "roncsolás" a textúra oka, egy kis hangulat rásegítés, de mostanában próbálok leszokni róla, hogy ne kelljen utómunkával annyit rásegíteni, hanem már az alapkép tartalmazza a hangulatot, mondanivalót, amit közvetíteni igyekszem.

Engem a lepedő nem zavar, hogy el van mosva, sőt... A durva zajosodása inkább zavar. Nekem úgy tűnik, mintha utólag lenne feláztatva - vagy lehet, hogy technikai okai vannak, nem tudom. De ami miatt levesz a lábamról ez a fotó, az éppen a hátakt instabilitása, hogy annyira másképpen van megfogalmazva (számomra) mint amit ilyen pozíciókban megszoktam (amennyit én persze ismerek). És ehhez az ifjú női háthoz jön egy erős barázda a gerinc hasítéka mentén, a csigolyákkal és a bordákkal - a cím is ide kívánja irányítani a figyelmet, de az amúgy is rögtön oda vetődik nekem. A lepedővel való fedettség, takaródzás pedig tudatosságról beszél - tehát a pillanat társadalmi helye ismert és felismert: rejt, bújik. Ez már meghatározza számomra a primer érzéseket - és igen, ezért érezhető a kiszolgáltatottság. Az instabil helyzet is panaszkodik. Olyan mintha véletlen lenne a beállítás - valójában azt gondolom, precízen ki van mérve - azt érzem, úgy imbolyog a kamera mint a Trier filmekben - annak egy pillanata van elkapva (szóval van benne számomra egy felvállalt "olyan mint"-ség). Még az előtér erős roncsolását is meg tudnám érteni, magyarázni, de az ahogy írtam, nekem nem annyira tetszik ebben a formában, elnézést :)

(Személyes élményem egy kedves festőismerősöm hát aktja, amely hasonlóan a stigmatizáltság érzését keltette bennem - persze az a festészet eszközeivel... Ez a fotód is (akárcsak az a festmény) szememet vonza, és szívesen nézegetem minden nehézsége ellenére is - vagy éppen azért. Levesz a lábamról, leültet kicsit :))

Szia! Köszönöm szépen a hosszas elemzést, örülök neki, arra késztet, hogy újra végiggondoljam a képet. Amikor készült, mindenképpen a hátat szerettem volna kihangsúlyozni, a háttérmosással is erre akartam rásegíteni. Egyszer már kaptam hasonló kritikát, hogy élesen kellett volna hagynom a lepedőt, de nem tartottam annyira érdekesnek, hogy úgy hagyjam, de akkor lehet van benne valami:)

Barbara, alapvetően remek ez a kép! Nekem nagyon tetszik a kidolgozás, és a fekete-fehér választás is. Fent a lehető legnehezebb vágási problémába ütközünk, de szerintem jól oldottad meg, azt gondolom egy kis részlet a nyakból akár jó lehetett volna, de a haj, a hajtincsek feloldják a nyak vágásából adódó feszültséget. Egyébként nagyon merész ez a vágás, és kompozíció, és szerintem jó is lenne, viszont egy picit nekem felborul a megoldás azzal, hogy az előtér a jobb oldalon teljesen elmosódik. A bal felső sarkot nagyszerűen kiegyensúlyoznák a drapéria hullámai a jobba alsó sarokban ha élesek lennének.

Igen, és közben nekem is eszembe jutott. :)

Jung Zsenire gondolsz?

Köszönöm a véleményeket és a biztatást:)Valóban nem erotikusnak szántam, inkább sebezhetőnek, de valahogy mégis elérhetetlennek...arra a fotográfusra én is kíváncsi lennék;)Nemtudom, milyen lenne nyakkal, a hátra koncentráltam, de lehet készítek egyszer egy másik verziót.

Zsolt, segíts, van egy fotográfusnő, aki női aktokat készít, ugyanilyen sejtelmesen. Végül is mindegy, csak azt akartam mondani, hogy nagyon szép ez a kép. Talán a nyakból hagytam volna még egy kicsit, és akkor még légiesebb lenne a test, megnyújtaná. De így is szép, jó ránézni. Nyugodt, kellemes hangulata van.

Szia! Engem ez a fotó rögtön levett a lábamról. Utánad kerestem kicsit a neten, és látom, nem véletlen:) Szóval nagyon tetszik amit és ahogy csinálod, minden jót kívánok hozzá! És üdv. a Látszótéren! :)

Finom igényes fotó. Érdekes hogy magát a témát átjárhatná az erotika is, de itt inkább más érzek. Egyfajta rejtett, a homályban élő nőiességet, mint ahogy te is a homályból tekintesz ki felénk, és csak sejteted a bűbájt. Nekem tetszik ez az érzés :) Várom a folytatást :)