Attila, az a helyzet, hogy ez egy gyönyörű megfigyelés. Tillai Ernőt nem tudom, hogy ismered-e, tessék utánanézni, neki egy teljesen más technikája volt, de nagyjából a megfigyelése hasonló volt. Ő azt csinálta, hogy zselatinnal összepacsmagolt üveglapot tett az exponálás előtt a gép elé, és azzal fényképezett, vagy pedig a nagyításnál a fotópapírhoz tette ezt a zselatinos dolgot, és ezzel egészen festői, pointillista képeket hozott létre. Annó ő megcsinálta azt, amit ma már a fotosoppal egy kattintással meg tudunk csinálni. Ez egy fontos megfigyelés lehet, javaslom, hogy figyeld azt, hogy ő miket csinált, adhat inspirációt. Amit ennél a képnél látok az, hogy ez egy nagyon szép játék, de nekem hiányzik belőle az utalás a valóságra. Ugye ez egy vízfelület, amiben tükröződik valami, valamilyen növényzet, lehet, hogy még valami épített dolog is, de nem ártana valami trükköt, valami geget még találni hozzá. Nem minden áron keresem én ezt, csak azt értsd meg, hogy most, jelen pillanatában, ez a kép így önmagában olyan, mintha egy háttér lenne valamihez. Ha ezt most tényleg egy impresszionista festményként próbálod megnézni, akkor erről hiányzik az a táncosnő, aki végiglibeg a parton, hiányzik az a bármilyen más főszereplő, aki ezt a történetet egyedivé teszi. Ez olyan, mint egy színpad, de a színpad háttere, az a színpadi tér, ahol majd a dráma, vígjáték, vagy bármi kis bohózat létrejön. Ha ez egy tájkép, akkor is azt mondom, hogy, ha megfigyeljük ezeket az impresszionista tájképeket látjuk, hogy határozott formákat hoznak létre, még akkor is, ha egy érdekes ecsetkezeléssel dolgozik a festő. Egyébként nagyon szép az, amit megláttál, és tömegelhelyezésben teljesen rendben van. Erre én megadom a három csillagot úgy, hogy egyezzünk meg, hogy próbáld ezt végiggondolni, és esetleg, ha arra jársz, akkor ezt valahogy kipróbálni, hogy hogyan tudod ezt megvalósítani, mert szép ez a kép, de a szépség romlandó árucikk, önmagában kevés. (hegyi)
értékelés: