'Anyu! Nézd milyen fülbevalóm van.'

Az ötlet és a megfigyelés kitűnő, de a nagyon közelire állított képkivágástól ez így önmagában nekem túl kevés ahhoz, hogy beinduljak az emlékek ösvényén. Érdemes lenne ezen nyitni valamit, hogy az arcból többet kapjunk, mert itt nem csak a fülbevaló a lényeg, hanem ez mindig valamilyen viszonyrendszerben volt érdekes, például hogy ebéd közben annyira lelkesek voltunk, hogy már a második fogás megevése előtt a fülünkbe tettük fülbevalónak ezt a cseresznyét. Vagy cseresznyeszedés közben hülyéskedtünk a fán, és akkor raktuk a fülünkre. Szóval a gesztus rendben van, hozza azt a ritmust, ami a nagyanyám és a gyerekkorom, miközben a megfogalmazásban nagyon korrektek és visszafogottak akarunk lenni, az nekem nagyon felnőttesre sikerült. Engedd el magad, és hagyd, hogy ez a játék, az élmény megvalósuljon, és onnantól kezdve ez az egész meg fogja hozni azt, hogy milyen megoldás jön képileg, milyen kivágás, hogy hova fogsz állni, hogy a konyhában csinálod meg, vagy a kertben. Az ötlet zseniális, az egy csillagot mindenképpen megér, viszont emellett én kérnék egy ismétlést, amennyiben kapható még cseresznye. (hegyi)
értékelés: