Kapcsolatot látok egy másik képeddel, a Mantegna Húsvétja cíművel. A két kép ellentétben áll egymással. Ez fekete-fehér, a szomorúságot fejezi ki, ellentétben a Húsvéttal, ami színes és tulajdonképpen a feltámadásról szól. A nézőpont is ellentétes, fent és lent. Ez a kép szemcsés, nyugtalan, a másik nyugodt, éles, kisimult. A cím. Nem látom a kapcsolatot, nálam a hőséghez a ’világos’, ’fény’, ’mozdulatlanság’ jelzők kötődnek. A kép súlypontja határozottan balra tolt, nyugtalanná teszi a kompozíciót. A sötétről a szemcsézettségről valami éjszakai, rejtett dolog ugrik be. Ráadásul ahová a matrac két világos foltja vonzza a szemet, esetleg a „Fülledtség” cím jobban illene ide. Így jobban kapcsolható lenne a „Hétfő délután” témához. Tetszik az ismétlődő ívek – áll, mellkas, és talán ágyvég? – harmóniája, és az, hogy a ahonnan hiányzik a negyedik ív, a mellkas közepéről, oda mutat a jobb kar és a láb vonala. Ott haladnak át, nagyjából a szív fölött a kép harmadoló pontjában. Az orr viszont tényleg nem túl szerencsés, de ilyen van, ezzel kell ellenni. A cím és az orr miatt két csillagot adnék. (Kováts Győző)
értékelés:
A kimozdítás tudatos, mert így attól, hogy borul a hajó, nincs nyugalomban, még akkor sem, ha maga a helyzet vagy a tónusrend kevéssé feszültséggel teli. A billenés volt hivatott feszíteni a dolgon, aztán hogy sikerült-e...
Köszönöm Győző, a sötétség nekem abban a gyakorlati helyzetben áll párhuzamban a hőséggel, hogy bizony az ember már nem tud menekülni máshová, mint sötét szobába, túlélni, kidőlni. Az orr... hát igen.