Éjfélkor Harstadban.

Egy repülőutat látunk, már fent vagyunk az égben, mindegy, hogy hogyan kerültünk oda, és repülünk, repülünk a végtelenbe, le se kell szállnunk, ez nekem egy kicsit érdekes, talán jobban lekerekíthetőek ennél a történetek, hogy fölszállás, leszállás is benne legyen. Ha már a repüléssel foglalkozunk, ahogy a rossz vicc mondja „gép még nem maradt fönt”, úgyhogy nekem ez itt nincs befejezve, miközben gyönyörűek ezek a tájképek. Nekem ez a havas hegycsúcsos dolog az, ami leginkább érdekes, ezek ilyen japán metszetekhez hasonló világok. Talán Hokusai-nak a munkájára tudnék utalni, ezek a színek miatt ilyen furák, jót tesz ez az egész most ennek a képsornak, hogy valószínűleg mobiltelefonnal készülhettek a felvételek. Ha választanom kell, akkor az első kettő közül választanám a másodikat, Viki, mert az elsővel túl sokat nem tudok kezdeni, ha már van egy második, ami lényegesen izgalmasabb struktúra. Ha ezt így elfogadod, akkor most van három képünk, nem nagyon értem, hogy hogy került oda az a motorcsónak, még akkor sem, ha ez éjfélkor történik. Amit írsz, az a fotós irányt mutatná, hogy „húha, éjfél van, és mekkora fény”, de valahogy ezt jó lett volna ábrázolni a képen, hadd ne én mondjak erre ötletet, hogy hogyan. (hegyi)
értékelés: