A hazikom hatso ablakaban tukrozodve, vasarnap reggel, villanyborotvaval a jobb kezemben, kameraval a balban (a lencse pont lathato).

Látom, hogy itt a fabula-feladványok sorozat folytatódik, hogy rakjuk össze csíkokból Szilárdot. Nekem gyerekkoromban volt ilyen élményem, amikor papírból voltak ilyen csíkok, és másik papírokat kellett keresztbe befűzögetni ilyen taxikockaszerűen, és abból létrejöttek mindenféle színes dolgok. Sok értelme szerintem nem volt, bár valószínű, hogy a színkultúrát talán ez fejleszthette, lehet, hogy ez volt vele a cél. Ez az élmény itt most visszajött nekem. Jó ez a megoldás, bár még mindig kicsit a bujkálást erősíted. Most itt van a három lecke, mindháromra megvan a három csillag, és érdemes lenne nekiugrani ezeknek a leckéknek úgy, hogy személyesebb üzeneteket kapjunk, kicsit félretéve a szakmát, a matekot, a filozófiát, kicsit az érzelmeket erősítve. Jó lenne, ha ezen elgondolkodnál, hogy esetleg valahogy abba az irányba mozduljunk el, ami az önábrázolásnak az érzelmi iránya. Ugyanis jó ez a távolságtartó megközelítés, ez így is sokat elmond az emberről, de a primer üzenetek olykor hatásosabbak, tehát a néző nem biztos, hogy mindig rejtvényt akar fejteni, hanem érzelmileg akar közelebb kerülni. (hegyi)
értékelés: