Istvánnak kihúzzák a fogát, ami harmadszor nőtt ki, aztán gipszelünk és fotózunk, így folytatódik a 94-es napló a második résszel. A zene Sziámitól jön.
- bocsesz, elhúzódott a meló
- direkt csinálok hosszú zenét, hogy aki késik, az se késsen
- Ma két szám lesz, mindkettő a Sziámitól
- Cső. Most hallottam hogy a papírmereskedők voltak a leginkább maffiózó....
- Gondoltad volna akkor, hogy haláláig kiápolod?
- gg, mármint Demetert?
- Nem, a Kövér Lászlót. Persze hogy a Demetert.
- Nézd, könnyű lenne azt mondani, hogy persze, hogyne gondoltam volna, de ne mondanék igazat. Nem azért, mert mást gondoltam volna, hanem mert ez bennem akkor nem volt téma, nem kalkuláltam semmiféle halállal. Olyan friss volt az egész, és D kb 60 volt akkor, és nagyon jó kondícióban, hogy a fene se akart ezzel foglalkozni. Talán Sydney volt az a pont, ahol ez bennem először felvetődött, mint evidencia, hogy persze, hogy kitartok, mi egyéb lehetne.
- Egyébként nagyon fura visszahallani a naplóm. Azt is, hogy itt már van István, és Sydney idejében is volt még, ő vasalta az ingjeinket ki - mert nekem az István dolog érzésre, emlékként 1 év volt, vagy annyi se
- Én is paprikáskrumpliztam.
- Aznap?
- Ma.
- Attilával Jurtát is csináltatok, jól emlékszem?
- Pitsa, aha
- A leceket az oldalához bőrrel csomózva raktátok össze?
- Azt hiszem igen, azt tudom még elmondani, hogy kacsos indás palmettás.
- eleg nehez ezt hallgatni (is)
- Csaba, mert? mármint érdekelne, kívülről milyen és ha olyan, akkor miért.
- Manapság ez egy tipikus bántalmazó kapcsolanak tűnik, de persze az ő naplóját nem halljuk.
- igy
- Hát, igen, van benne valami ilyesmi, vagyis hogy az ő mércéjével ez normális és logikus, de megléve, főleg visszaolvasva és emlékezve azért van mit dolgozzak a pszichológussal
- Ne értsd félre, nyilván a naplóban, mivel nem közönségnek készült, őszintén írtad amit érzel, de persze ezzel együtt is egyoldalú.
- ugyanakkor fogok csinálni egy olyan műsort, ami ezt az egészet megpróbálja kibontani úgy, hogy azt is elmondja, hogy mi volt, ami meg mástól máshogy nem történt volna meg
- Áá szeri tem nem. Indig Zsoltnak szólt, a fiatalságának is meg az örökkévalóság utáni vágynak
- Pitsa, abban. igazad van, hogy nem mérhető átlag mércével, mert az ő léptéke nem mérettúdhoz szokott mérték és mértéktelenség. és ma nem lennék az, aki vagyok nélküle.
- Ez nem teszi könnyebbé annak aki benn él.
- Szerintem ez így volt csodálatos
- Pitsa, igen, az volt. csodálatos és félelmes
- Zsolt, az nem lesz ugyanaz, utolag leirva. Itt leirsz jot-rosszat, es hallunk belole egyfajta egyensulyt. Utolag masfele billenteni fura lenne.
- de azért ez nem elég ahhoz, hogy meg nem történtté tegye, ami nehéz volt
- Köszi, hogy elmeséled.
- Csaba, nem akarom elbillenteni, de érzem, hogy így ez a fiatal hisztije is. meg a félelem az ismeretlentől és tapasztalatlanság is
- Ahogy erzed. Szerintem megvan a veszelye, hogy utolag visszagondolva ugy szinezodik a tortenet, ahogy most akarod, nem feltetlenul ugy, ahogy tortent. Mindenkeppen koszonet az oszinte megosztasert.
- Csaba, elég kegyetlen vagyok manapság
- bocsesz, elhúzódott a meló
- direkt csinálok hosszú zenét, hogy aki késik, az se késsen
- Ma két szám lesz, mindkettő a Sziámitól
- Cső. Most hallottam hogy a papírmereskedők voltak a leginkább maffiózó....
- Gondoltad volna akkor, hogy haláláig kiápolod?
- gg, mármint Demetert?
- Nem, a Kövér Lászlót. Persze hogy a Demetert.
- Nézd, könnyű lenne azt mondani, hogy persze, hogyne gondoltam volna, de ne mondanék igazat. Nem azért, mert mást gondoltam volna, hanem mert ez bennem akkor nem volt téma, nem kalkuláltam semmiféle halállal. Olyan friss volt az egész, és D kb 60 volt akkor, és nagyon jó kondícióban, hogy a fene se akart ezzel foglalkozni. Talán Sydney volt az a pont, ahol ez bennem először felvetődött, mint evidencia, hogy persze, hogy kitartok, mi egyéb lehetne.
- Egyébként nagyon fura visszahallani a naplóm. Azt is, hogy itt már van István, és Sydney idejében is volt még, ő vasalta az ingjeinket ki - mert nekem az István dolog érzésre, emlékként 1 év volt, vagy annyi se
- Én is paprikáskrumpliztam.
- Aznap?
- Ma.
- Attilával Jurtát is csináltatok, jól emlékszem?
- Pitsa, aha
- A leceket az oldalához bőrrel csomózva raktátok össze?
- Azt hiszem igen, azt tudom még elmondani, hogy kacsos indás palmettás.
- eleg nehez ezt hallgatni (is)
- Csaba, mert? mármint érdekelne, kívülről milyen és ha olyan, akkor miért.
- Manapság ez egy tipikus bántalmazó kapcsolanak tűnik, de persze az ő naplóját nem halljuk.
- igy
- Hát, igen, van benne valami ilyesmi, vagyis hogy az ő mércéjével ez normális és logikus, de megléve, főleg visszaolvasva és emlékezve azért van mit dolgozzak a pszichológussal
- Ne értsd félre, nyilván a naplóban, mivel nem közönségnek készült, őszintén írtad amit érzel, de persze ezzel együtt is egyoldalú.
- ugyanakkor fogok csinálni egy olyan műsort, ami ezt az egészet megpróbálja kibontani úgy, hogy azt is elmondja, hogy mi volt, ami meg mástól máshogy nem történt volna meg
- Áá szeri tem nem. Indig Zsoltnak szólt, a fiatalságának is meg az örökkévalóság utáni vágynak
- Pitsa, abban. igazad van, hogy nem mérhető átlag mércével, mert az ő léptéke nem mérettúdhoz szokott mérték és mértéktelenség. és ma nem lennék az, aki vagyok nélküle.
- Ez nem teszi könnyebbé annak aki benn él.
- Szerintem ez így volt csodálatos
- Pitsa, igen, az volt. csodálatos és félelmes
- Zsolt, az nem lesz ugyanaz, utolag leirva. Itt leirsz jot-rosszat, es hallunk belole egyfajta egyensulyt. Utolag masfele billenteni fura lenne.
- de azért ez nem elég ahhoz, hogy meg nem történtté tegye, ami nehéz volt
- Köszi, hogy elmeséled.
- Csaba, nem akarom elbillenteni, de érzem, hogy így ez a fiatal hisztije is. meg a félelem az ismeretlentől és tapasztalatlanság is
- Ahogy erzed. Szerintem megvan a veszelye, hogy utolag visszagondolva ugy szinezodik a tortenet, ahogy most akarod, nem feltetlenul ugy, ahogy tortent. Mindenkeppen koszonet az oszinte megosztasert.
- Csaba, elég kegyetlen vagyok manapság