Köszönöm. Mindkét könyvet jó szívvel ajánlom, érdemes olvasni őket.
Az adásokban pedig, bár nem rólam szólnak, benne leszek valahol én is. Nem is nagyon lehetne másképp.

Szép, arányos, kiegyensúlyozott, van eleje, közepe, vége, jól válogatott zenék, külön köszönet a "Jesus to a child"-ért, amit én is kedvelek és egy olyan ember műve, aki, ha még élne, biztosan tudott volna mit mondani a hiába űzött boldogságról. Valahol középtájt az jutott eszembe, ez egy szerkesztői műsor, és talán valahol a sorok közül kellene kiolvasni a saját hozzáadott értéket, de aztán a végére minden a helyére került. És bár a felolvasott életektől nem lettem más ember, ami a mindenkori minimálelvárásom volna bármilyen alkotással szemben, nem nyűgöztek le vagy keltettek lassú hullámokat a mélyben, azért annyit elértél vele, hogy érdekel, mit lehet ebből kihozni, mit fognak mondani a barátaid, és bár azt ígérted, hogy te nem leszel benne, vajon e hiányt körülvevő emberek és gondolatok kiadnak-e mégis egy sziluettet, amolyan negatív lenyomatot, amit agyunk akaratlanul is pozitív formaként lát majd. Még az is lehet, hogy meghallgatom a következő adást.

Ma reggel kaptam egy kedves ismerősömtől facebook üzenetként:
"Az jutott az eszembe tegnap a műsorodról, és talán ki is lett mondva, hogy a boldogság egy állapot. Nem érzés, nem pillanatnyi felüdülés, hanem kell(ene), hogy legyen állandósága. Ez egy belső dolog, amit nem kívülről "szerzünk be", nem valamitől függ, hanem megvan bennünk, csak valahogy a kívülről ért hatások, rossz dolgok, ezt elfeledtetik velünk. Pl. amikor arról volt szó, hogy valakit olyan sok csapás ért, halálesetek, temetések, ő is valami belső elfogadással tudta ezt elviselni, és ebben a helyzetekben helytállni. Nem biztos, hogy mindig ezt nevezzük boldogságnak, de talán azért nem, mert már egy elkopott szónak gondoljuk, nem mindig használjuk helyesen, érzésnek mondjuk és nem egy bennünk meglévő állapotnak. Valami ilyesmire gondoltam közben (...). "

Mindeközben:
"mi újság? jól van mindenki?
Izgulunk.
de ez nem élő adás lesz, vagy igen?
"csak" debütáló
"néha boldog is voltam, pedig nem is az volt a cél" ez jutott eszembe
Ti is voltatok boldogok?
régen igen
Ha szar akkor keresem bene azt a kicsi jót is ami lehet benne!
Hát szerintem - nekem - tök nem ez a boldogság.
szerintem a boldogságot kimondani sem szabad merni, mert akkor vége lesz
Hát belegondolva, az emberek többsége utólag szokott rájönni, milyen boldog is volt régen. Akkor annyira gondolom nem kell rá odafigyelni, ha nem veszik észre, csak utólag."