"-Én mérleghintáról leesve törtem a karom a nyolcvanas évek elején Erdélyben. -Mit kerestél te mérleghintán középiskolásként?! -Lehet, hogy a hetvenes évek vége volt és a vesztemet kerestem. Tudhattam volna, hogy a bátyámmal nem szabad. Pont tegnap mutatott apukám egy korabeli képet, amit begipszelt karral ülök a kempingben a faház lépcsőjén. -Kergetőztetek? -Nem, mérleghintáztunk, míg ő egyszercsak le nem ugrott, mikor én épp a legmagasabban voltam. Ráadásul a kor Romániájában a mérleghinta csak egy cső volt, ülőke meg kapaszkodó nélkül. Szóval reccs. -Akkor olcsón megúsztad. Kilyukaszthatta volna hasadat. -Kösz, hogy említed."
   "-Olyan nálunk is volt, de nálunk volt kör. -Az sokat segít. -Meg Aram Hacsaturján fakarddal. -Jah."
   "-Nálunk előfordult vajas cukros kenyér is. -Két ház ellen a fiútestvérek a kristálycukros kenyérért voltak megesve."
   "-Tanárnak lenni akkor se könnyű, ha nyúl az ember. -Szegény nyúlpedagógus... De az elhivatottság felülkerekedik. -Ezért nem érnek el soha semmit. Bezárna az összes iskola két hétre, lenne szaladgálás meg sikoltozás. De hát szegény gyerekek... -Pedig a gyerekek csak akkor a szegények, ha az iskola az egyetlen hely, ahol meleg ételt kap."