Kockás és beszélgetőpartnerei az elfogadásról beszélgetnek.

   "Na, ez egy igazán kemény kérdés."
   "A téma rendkívül érdekes és fontos."
   "Az Ability parkban voltatok már?"
   "Annyira sajnáltam, hogy ekkora baromságot mondtam, hogy legszívesebben elsüllyedtem volna ott helyben."
   "Ápoltatok már beteg embert?"
   "Értitek ezt az érzést amiről beszélünk?"
   "Az a baj, hogy én ritkán találkozom sérült emberekkel és nem csak sajnálom őket, de félek is tőlük kissé. Nem azért, mert félelmetesek, hanem mert nem akarok sem túl lesajnáló lenni, sem olyan, aki észre sem veszi a sérülését, és ezt nagyon nehéz úgy, hogy ritkán van alkalmam találkozni velük."
   "Tisztelni az embert és akaratát még akkor is ha magatehetetlen!"
   "Én is szeretem nézni, csak utána valahogy mindig elszégyellem magam. Olyan mintha 'kihallgatnám' őket, pedig tök nem értek belőle semmit."
   "4 évig volt párom egy nagyothalló fiú. Nagyszerű ember!"
   "Biztos, hogy irtó nehéz munkát végeztek. Lelkileg nagyon nehéz."
   "Biztos nem jó oldaláról nézem a lényeget!"
   "De hát miért épp ez az út lenne sima és egyenes?"
   "Ez a miért csinálod kérdés olyan ismerős. Olyan sokszor teszik fel nekem, nekünk is az Estiskolával kapcsolatban. És erre nincs jó válasz, mert vagy közhelyet mond az ember, vagy csak azt tudja elmondani, mint mondjuk a mai műsor vagy más ilyen helyzetek, hogy történnek dolgok, amikért érdemes."
   "Stefi, Szilvi a ti munkátok az egyik legkeményebb a világon."