Andrással egy Trabant koncerten találkoztunk először, de akár a Petőfi Csarnokban is összefuthattunk volna a nyolcvanas években. A gimis zenekarozástól a készülő új Superbutt lemezig, a Csillagfény diszkótól a lakásfoglalásig sok mindenről szó kerül a két órás beszélgetésben. (Az interjú 2011. március 1-én készült.) Első óra.
csetről régen:
"-Zsoltnak első ízben van olyan vendége, aki többet beszél, mint ő. -És gyorsabban is."
"Mi az, hogy nem lennék megint gimis? Há' dehogyisnem."
"Ez a zene emlékeztet, hogy honnan jöttem, hogy hol kezdtem és hogy azok az idők, helyek, emberek milyen fontosak."
"-Nekem volt egy ilyen korszakom. -És mi lett vele?"
"Én egy kicsit összerakom a két kezem, hogy Marci nem metált hallgat, Oli viszont odavan érte..."
"Mint Öreg Rock zenész irigy vagyok, mint egy nyúl. Bár nem tudom, a nyúl irigy-e."
"Ilyenkor este próbálni? Aludni meg ki fog?"
"Ez korrekt nóta. Akárki akármit mond."
"Hogy mennyire ellagymatagultam az utóbbi időkben, mikor ez az igazi!"
"Helyes, helyes! Egy rendes művész, nem önti össze a lecsót és a tejbegrízt, - ezt a politikára értem!"
"Juj, A hetedikért megathx!"
"Mi Dióval csak a Rejtelmeket tudjuk."
"Szerintem a rock egyáltalán nem 'proli' zene!"
"Nana! Azért a mi rádiónk izgathatna!"
"Mondta András, hogy akár egyszer vetkőzős csajos toll lesz a cd-hez."
"Nekem a kádas rész tetszik."
"Hm.... négy hónapig csak zenét írtok?"
"Köszi András, jó alkotást, és ne feledd, van 2 háttérénekesnőd: Rozi és Ágnes lml."
"Dorothy, te a frontember mellett fogsz rázni, mi csak a háttérből."