OK, disznófetisisztát olvastam.

Meghallgattam az adást. Már a leirat alapján eldöntöttem, hogy miről is kesz itt szó, de aztán kicsit elkezdtem aggódni, a bevezető zenében el kell innen menni, meg Ányesz is olyan búsan adta elő, elmennek ezek külföldre, vagy mi? De aztán Lilla helyre tette, aki mellesleg az egyetlen tagja a családnak, aki úgy tűnik, felhőtlenül örül. A többiek mintha felhősen tennék. Átérzem és én meg örülök, hogy ezen már túl vagyunk, ahogy Bandi mondta, mi már kettővel végeztünk. A második részben, a kalandozások már kicsit jobb kedvet hoztak, legalábbis nekem, amíg hallgattam a szerencsétlenkedést. Kicsit azért aggódtam, hogy az lesz a vége, hogy Bandi megtöri a kocsit, de szerencsére csak megmutatta neki a Dunakanyart. Mamucs meg ügyesen tanitja a gyermeket, akinek úgy hallom, pillangó becsípődése van, a miénk ebben a korban dínófetisiszta volt, triceratopsztól paraszaurolófuszig. Gratulálok és kitartás, gyerekhez, mamához, meg amihez még kell!