[jwplayer|config=radioplayer|file=/sites/default/files/12/10/adam110831_1.mp3|image=/sites/default/files/noimage.png]

Amikor kicsordul a méregpohár, elszabadul a pokol avagy a fal és a vérző fej esete.
A műsorhoz ajánlott kép Pálfi László: Én magamról.

   "-Egyszeri?? -Remélem lesz többszöri is. -Majd jól rábeszélitek."
   "És akkor már vörös lesz, ha vérzik a feje."
   "-Hmm. Azt kib'szott nehéz. -B'szki... o.o..."
   "-Szerintem Ádám túl jó fej a helyzethez képest. -De ha ilyen jó fej, az k'rva sok feszültséget teremt odabenn. -Az a baj, hogy még mindig azt hiszi, hogy ő tett valamit, hogy miatta van minden baj."
   "Nem mondom, hogy az az út, amit én választottam, az jó vagy jobb, de abban biztos vagyok, nekem nem fáj már régóta."
   "Ez nagyon durva volt..."
   "-Az a jó, hogy Ádám dolgozik magán, az lenne a lényeg, hogy ne magát vádolja, és az lenne a lényeg, hogy ne csak kampány legyen, hogy egyszer kiönti és kész. Ha kell, akkor ismételje, amíg nem oltódik ki a hatás. -Hát jah... nagyon komolyan dolgozik magán... és kb. télleg csak remélni lehet, hogy meg tudja majd egyszer mindezt a sok sz'rt oldani magában..."
   "-Teszek már rá, csak nem felejtek. -Ha nem felejtesz, akkor nem tudsz tenni se rá."
   "Pedig elhihetné."
   "Egyem a szivét, de édes, és mennyire tele van fájdalommal!"
   "Hát riszpekt Ádámnak. Sokat tanultam."

Hegyi Zsolt:
Ádám, szerintem kezdj el gondolkodni abban, hogy kéthetente küldesz adást, ilyesmit, ilyen mélységben, nem csak csivitelés kell ugyanis, hanem ilyen gondolatok is. Azt, hogy jó volt, nehezen írom, mert félreérthető lehet, de jó volt.

Pádár Ádám:
Köszönöm, gondolkodom. :)