Mert a párhuzamosok nem a végtelenben találkoznak.

Hozzászólások

26
Értékelem!

Okés, de hogy pontosak maradjunk, én így írtam és gondolom: Olvasva jó, hallgatva jó, szavalva dolgozik. :))

24
Értékelem!

Most olvastam egy kutatást, ami kimutatta, hogy ez az agykapacitás dolog hibás feltevés, bizony véges a polcaink száma, és az életkor előrehaladtával az új infó kötelezően kilök egy régit, hogy legyen helye, és ráadásul válogatás nélkül lök ki.

A verstanulásnál elfogadom, hogy te így gondolod, én nem így érzem. Sőt, a vers hangos felmondása (szavalás) egy szükséges rossz, de a vers igazán fejben hat. Belül, befelé. A felolvasás, szavalás a "mit akart a költő" dolog erőltetése, egy ember egyfajta értelmezése egyfajta adott érzelmi állapotban. Nekem nem ér. :)

28
Értékelem!

Azt gondolom, hogy a verset nem csak érteni lehet, vagy hogy nem csak pontos értelmezéssel lenne kizárólagosan üdvözítő. Szerintem a beszélt, ritmizált nyelvgyakorlat éppen olyan fontos lehet, mint a kifejezési formák választékossága, a stilisztikája, a szókincse, másodlagos kultúrértékei, el lehet lesni bölcsebb, érettebb alkotótól valamit, bepillantani másik kultúra lelkületi mélyére, csupa-csupa olyan rejtett tulajdonság, amelyből a maradék 99% is építkezhet - képességei adottságai szerint. Mint egy esély, úgy tekintek én rá.

Hozzá tartozik, hogy szerintem ezt a hatását a vers leginkább a legtermészetesebb közegében, szavalva tudja kifejteni. Olvasva jó, hallgatva jó, szavalva dolgozik. Ebben segít a verstanulás is. Bár a bemagoltatás kényszerére én sem jó érzéssel tekintek, de azt gondolom, hogy nem ártalmas, és az egyébként lustább ifjak előtt is megnyílik így a lehetőség, hogy mindebből a jóból kivegyék részüket :))) Mondhatnám azt is, hogy szerintem a verstanulásnak rejtett gyógyító hatása is van. A bemagolás pedig memóriatorna. Nem kell félni, hogy tele lesz a fejünk tőle, mert bármennyi verset is magolunk be, agyunk kapacitásának csak töredékét használjuk fel, szóval marad még ott hely minden másnak is.

Mindennek szükségességét persze lehet vitatni, de ép spec nem vitatom, még ha magam sem szerettem verset magolni, de utólag igazat adtam azoknak, akik megkövetelték azt tőlem. Én valahogy így látom, és nem tudományosan, vagy kísérletekre támaszkodva, hanem egyszerűen ezek a benyomások és érzések rakódtak körém.

Még valami eszembe jutott. Ahogy hallgattam a műsorodat, kicsit belelapoztam Adyba külön is. És szembe jött éppen a Proletár fiú verse. És feltolultak emlékek. Ezt a verset általános iskolás koromban egy iskolai ünnepségre kellett bemagolnom - talán március 21-re. Tegyük félre a történelmet, az ideológiát, és mindent. Én akkor voltam gyerek. Elhiheted, hogy utáltam az egészet, mert kell, azaz meg kell tanulni, ki kell állni vele, és el kell mondani. A pokolba kívántam minden költőt, költészetet, és ünnepséget, és szavalást. Nagyon sokat szenvedtem mire úgy ahogy bemagoltam. Bár nekem nagyon zavaros volt az egész ünnepség oka, hogy ki kivel és miért és ki ellen, és kik azok a proletárok. Mi az a nagy földi komédia, mi az, hogy gőgöt ad valaki. Sőt, azt sem értettem, hogy hogyan lenne hatalmasabb a királynál az apám... Aztán átjött pont ebből valami, valami büszkeség, valami amit addig úgy nem gondoltam át, főleg nem mondtam senkinek. Szóval valamit megmozdított, és most ez az élmény így vagy negyven évre rá ismét beugrott. Amikor arról beszélünk, hogy káros bemagolni a verseket, akkor azzal kellene egyetértenem, hogy káros a történetem magamra. Valahogy így.

27
Értékelem!

De, abszolút komolyan kérdeztem. Mert amit írsz, az gyakorlatban az esetek 99%ában nem történik meg. Bemagolja, és ennyi, ha van agya, megmarad, de minek. De javarészt nem marad meg. Közelebb jut a vershez? Nem. Érti ettől? Nem. Rögzít, mint Pavlov kutyája, nem több. Ettől nem jut el odáig, hogy a szerelmének verset mondjon. Szóval szerintem haszontalan, ráadásul azok a bemagolt sorok lehetnek az okai akár annak is, hogy ha később panelként ezek ugranak be és emiatt utasít el dolgokat. Én ebben nem hiszek. Verset nem kilóra mérünk, nem tanulható attól, ha fújod, hogy edvárdkirályangolkirály.

28
Értékelem!

Szerintem ami zenésznek zenedarabok betanulása, ami futballistának a bemelegítő kör. De oké, nem lesznek költők. Ne is legyenek színészek. Ne is érdekelje a kultúra se őket. Ne is kelljen kiállniuk sosem beszélni mások elé, közösségekben. Közösségi műsorokban mindig csak szenvedjék el a jelent. Még akkor is ott a ritmika. De gyakorolják azt is mással... persze zenész ne legyen, akkor inkább tánccal... de csak semmi régivel, mind, mind valami újjal! Még akkor is marad haszna, mert más idegpályák fejlődnek, alakulnak, módosulnak, más érzékek bontakozhatnak ki... Szerintem nem is kérdezted komolyan, hogy mi a haszna... :)

27
Értékelem!

Mi a haszna? Azon kívül, hogy elcseszett darálós felmondás lesz belőle.

28
Értékelem!

Szerintem a verstanulás hasznos. (Bár én sem szerettem verset tanulni.) Azt hogy mit, inkább azon érdemes szerintem gondolkodni.

25
Értékelem!

Szerintem belejátszik. De ez nem baj. Nem tudom, más országok mennyire erőltetik a memoritereket, én ostobaságnak, sőt, károsnak gondolom a kényszerverstanultatást, mert így rögzülnek dolgok, amik helyét aztán már nem tudja átvenni friss impulzus.

23
Értékelem!

Ebben az esetben lehet jobban járnál kevésbé ismert költő kevésbé súlyos előadásával, mert pl. nem tudok Latinovitstól elvonatkoztatni, figyeli kell arra a "mozaikra" amit és ahogy mutatja. Legalábbis nálam ez így működik.
Nekem ezek a gondolatok jutottak eszembe (persze lehet, hogy korábbi beszélgetésünk emlékei is belekeveredtek...?)
De nekem tetszett ez a műsorod, nagyon is, csak nálam beindít ilyeneket, és az az újra értelmezett mozaikkép kevésbé érzékelhető.

25
Értékelem!

Érdekes, mert azt gondoltam, hogy ha ez elkészül, érthetővé lesz, hogy nekem a vers éppúgy szöveg, mint a zene, és ezek a zenei és a versi gyökereikkel számomra egybefonhatóak és egy új textúraként már mindegy, hogy Ady, hogy vers vagy publicisztika, hogy zene, hogy Európa Kiadó vagy Sajnosbatár, mert ahogy a mozaikképnél sem az egyes mozaikok az érdekesek, így talán itt sem. Szóval ez volt a cél, épp ezért sincs sehol sem nevesítve az idézett szöveg címe és semmi egyéb, se az előadó, se a költő, semmi, mert ez mellékes.

Ezért sem restaurálás, meg azért sem, mert nem az adott művet farigcsálom a korhoz, hanem, sajnos, a kor forogja ki magát ugyanoda.

27
Értékelem!

Most tudtam végighallgatni. Jó volt hallgatni az Ady verseket Latinovits tolmácsolásában, ahogy Bujtort is. Különösen Latinovitsán érzékelhető az a féltő, haragvó, lázadó és elégedetlen lelkület, amellyel egyébként Adyra gondolok. Igazából értékelni Adyt is a maga korában tudom, olyanként, aki kitapintott alapvető társadalmi és nemzeti problémákat (akárcsak előtte más nemzet halált jóslók - Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty). Adynak már nem adatott meg értékelni az időszakos változásokat, azok (pusztító?/építő?) hatását (bár 1918-ban,a halálos ágyán maga is úgy nyilatkozott, hogy ő nem ezt akarta). Ő nem élte át a proletárdiktatúrát, a kommunizmust sem. De mivel mindezt a történelmi és irodalomtörténeti eseteket számtalan szemszögből lehet vizsgálni, véleményezni, értékelni, ezért ezzel én nem is szeretnék mélyrehatóbban foglalkozni, nem értek kellően hozzá, nincs elég széles és mély rálátásom. Mindezért maradna a vers és az érzés, ami most itt a lázadás (persze amelyet így céljában sterilizálva nehezebb megfogni, de mégis azt mondom rá, hogy értem, szerepét is, fontosságát is)

Még annyit, hogy az viszont mindig elgondolkodtató (nem biztos hogy rossz, de elgondolkodtató), pontosabban a jelen bizonytalanságát kifejező, amikor régebbi gondolatokat restaurálnak, és a jelennel állítják párhuzamba, vagy illesztik rá. Próféciákban sem hiszek semelyik oldalon (de ha kalandos ijedelemre vágyom, akkor olykor belemerülök magam is, persze :)

A zenékkel amúgy jól egyénítetted, borús de igényes önkifejezés olyan sajgó kór- és korkép. Téged ez foglalkoztat, értem, megértem, bár nem mindenben értek egyet, de ezekről majd egy sörözés közben :)

24
Értékelem!

Hát, kösz Csaba, a kérdés az, van-e értelme.

28
Értékelem!

hallásoktatás az interneten

27
Értékelem!

A nagy számú és lelkes közönség ezt szólta a cseten:

- ez NEM versműsor.
- mint a Magritte pipája? úgy nem versműsor?
- nem. ez nem versműsor. a vers eszköz. de hallgasd, talán kiderül.
- úgy érzem nagyon megihletett a szombati előadás
- Akkor -úgy vélem- nekem jobb programom volt. :)
- mit ittál? :)
- Jagermeister, koktélok, rozé, cigi helyett vizipipa, jó társaság, világ vége hangulat helyett vidám beszélgetés. :)
- hát, nekem mostanában nem sok okom van a vidám beszélgetésre, csak az ivásra lenne, de nem adom meg azt az örömet, hogy alkesz legyek. ;)
- Ágnes, mit láttatok szombaton, amitől ilyen depis a kisfőnök?
- verses előadást a kivándorlásról, színészek meg slammerek verseltek meg slameltek a hazáról.
- Föl a fejjel, mindenki! Nincsen semmi baj, hamarosan vége a novembernek, utána már minden jóra fordul! :)
- hát nem olyan vidám elbocsátó üzenet.

Új hozzászólás