Cantaloop, alagút, egy név és egy telefonszám, múlt, jövő, paranoid aranybarna norvég erdő.
[jwplayer|config=radioplayer|file=/sites/default/files/13/05/tamas100923_1.mp3|image=/sites/default/files/noimage.png]

   "Nyomtam az autónak rendesen, hogy hazaérjek időre."
   "Én meg elkéreckedtem korábban, hogy végezzek a vasalással."
   "Én meg nem fürödtem tornaóra után."
   "Vasfogú pasi énekel, cicis néni táncol a videón."
   "Hehe, ilyen pisálós félemlés volt nekem is autóval."
   "Direkt csináltam szörnyűre, hogy ne hiányozzak az ősszel..."
   "Most írom le: azt hiszem - és elnézést a többiektől - hogy úgy, ahogy Tamás, nem rádióz senki, úgy, hogy oda kell kucorodjak a hangfal mellé."
   "54 műsor?"
   "Taps-taps."
   "Óóóó Tamás ráDIÓz, most könnyezzek??"
   "Hát várjuk a következő műsort, legyen az akár jövőre vagy bármikor."
   "Dió, gyere amint tudsz, mert kellesz."
   "Mindenesetre a padban a szomszéd helyet tartom neked. Csak ideiglenesen ülhet be valaki padszomszédnak."

Gerlei Gábor:
Most tudtam csak meghallgatni. Bakker Dió, a frászt hozod rám. Nem tudtam végig nem azon rágódni, hogy te napi két-háromszáz kilómétert tolsz le az országúton.
Remek írás, remek adás. Várom a következőt.