Ez az adás a pszichiátrián töltött két hetemről szól. Milyen volt, milyen eredményekkel jöttem el, hogyan tovább.
Meghallgattam, próbálok ide írni valami helytálló jelzőt, nem jó volt nyilván, a helyzet nem olyan, nem is a tanulságos a jó szó, nem vonzott be, de nem is untatott, kicsit olyan inkább, mint az a NatGeo stílusú természetfilm utánzat, amit a városi emberpopulációról készítettek, ugyanakkor tudva, hogy nem más ez, mint ami velem is történhetne. Az nem tudom, nem merült-e fel, hogy szinte minden nap hajnali egy-kettőig filmet nézve vajon nem gyengíti-e ez a terápia hatását vagy járul hozzá a tünetekhez, kialvatlanság, mittomén. Amikor katonaságban két héten keresztül őrségben voltunk, folyamatos 4órás váltásokban, az ember frankón zombi lett tőle.
Au, nyilván van olyan szint, amennyire jó, ha kiragadnak a környezetedből, de éppígy van egy plafon is, amin túl már nem ad előnyt a kiragadás, de úgy szigetel el, hogy az frusztrálhat. Egyszerűbben, gondolom én, ha bajos lenne, hogy telefon van veled, akkor elkérnék. A másik: évek óta így élek, hogy éjjel vagyok fenn. :)