Köszönjük ezt az adást! Mélyen emberi. Felkavart, képtelen vagyok kommentben részletezni, milyen érzéseket váltott ki belőlem.

István, anyám halálakor az dolgozott bennem, hogy féltem, hogy el fogom felejteni a hangját. Most meg, egy hónap eltelt és nem álmodtam. Tegnapról mára először, telefonon hívott álmomban Demeter. Felriadtam a szó szerinti jeges félelemre.

Andi, köszönöm, amit írsz. Nem akartam hős lenni, inkább valami becsület, hogy amit az ember ígér, tartsa be. Ez munkált.

Zsolt, azt gondolom, teljesen normális minden kérdésed és kétséged ami felmerül, a gyász része mindez. És hogy a már ismeretlennek tűnő testét is még utoljára láthattad, az sem feltételen rossz. Például én nem láthattam apámét, nem kísérhettem el kórházba, nem volt utolsó beszélgetésünk, hirtelen történt, és évekig azt álmodtam, hogy él valahol... Szóval ez sem jó, de tudjuk, önmagában nem lehet jó az egész, és nem vigasz, hogy mindenkivel megtörténik... De ami, és ahogy odáig vezet, az fontos lehet, és ezt persze hogy tudod Te is. Azt gondolom, Demeter érzete, hogy szerencsés Veled, erről árulkodik az a beszélgetésetek is. Volt benne még sokminden - még így másodkézből is kihallatszik - ami fontos üzenet (melyeket én pl. hajlamos vagyok fel sem fogni ilyen helyzetekben, csak később)
Az is nagyon jó döntésnek tűnik, hogy maradtok.

Az én szememben hős voltál, hogy végig csináltad Jánossal a riportot akkor. És most is, ezzel. Nem hiszem, hogy én képes lennék rá.
Nem bírtam sírás nélkül meghallgatni, egyébként is megindító lenne számomra ez a beszélgetésed, de nem tudtam elvonatkoztatni a saját félelmeimtől, így még inkább a hatása alá kerültem.

Nem vagyok okos. Csak csinálom, esek-kelek. Köszönöm, hogy meghallgattad. Csinálni egyszerűbb volt, mint visszahallgatnom.

Meghallgattam. Nehéz dolog. A november valahogy ilyen, közvetlen környezetemből az elmúlt években tudok rá 3-4 példát. KK okos beszédet mondott, tetszett, ha érvényes az, hogy tetszhet ilyesmi. A műsor is rendben van. Csak a világ zökkent ki, semmi sem lesz már ugyanolyan, de persze más se lesz.