Indokolatlan dramaturgiai határeset. A poéta és a rezonőr hangtapétája.

Hozzászólások

(díl)
csak ahogy a cseten írtad: nyomkodjad ha jól esik oszt jó lesz, csak az alkotói attitűd számít semmi más

Üdvözlöm az ötödik Sallyt is. Kéne tanulni a technikát, de ha tanulom, elunom. Deal, Emma?

jóvanakkorszigorúanköltőiképekben:
átlinkeltem ezt három zeneesztétának:
az első valahol a második perc magasságában lerágta a saját fülét és az így nyert bőrcafatokat belegyömöszölte az így keletkezett likakba.
a második - érdeklődőbb az érdekességek iránt - az első disszonáns hangokig jutott, majd hasonló módon vetett véget saját hallásának.
a harmadik - nyitott mindenre - végighallgatta és üzeni, hogy: ezt azért nem kéne (azóta is depressziós).
ettől elszontyolodva átlinkeltem három filozófusnak:
az első nem érti a mondani valót.
a második - okosabka - értette és egyet értett.
a harmadik - jóval okoskább - értette és izeni, hogy: nem volt túl magasröptű a cucc, lehetne rá tenni még egy két lapáttal.
ettől már teljesen megmentem és átdobtam három művésznek:
az első - a szépművészeti esztétika híve - kb arra jutott mint a zenesztéták.
a második - a filozfia esztétika híve - kb mint a főfilozófusunk, további akciókra, nagyobb kidolgozottságra ösztönöz.
a harmadik - Daneil Sheepsheperd - le se szarta, de feltűnt neki, hogy a teknógettóretróetnódiszkó járványszerűen terjed.

az is valami, ha érthető, de kedvelem, amikor kifejted.

ezzel megvagyok Zsolt, fejtsem ki? vagy elég ha azt mondom: énnekem érthető, hogy mit akartál.

Új hozzászólás