[jwplayer|config=radioplayer|file=/sites/default/files/12/02/zsofi101110_1.mp3|image=/sites/default/files/noimage.png]

Ájron elmélkedik erről a csúnya, csúúnya világról, okoskodik, mint mindig, és hergeli magát a kellő gyorsaság elérése érdekében. Fő kérdés: miért nem segítünk egymásnak?

   "Ez egy demagóg, kăcsăg mese."
   "Yesszus ájjriiii, erre neveltelek???"
   "-Mosógépedbe? -Varró..."
   "Tök jó. Lánybalhé. Hajhúzás is lesz?"
   "Mármint a szobatársra mondtad, hogy muzsik?"
   "Szerintem ez nem balf'sz, hanem ember."
   "Ejnye, de mennyire én is ilyeneket éreztem mostanság."
   "Na ez a hiba. Miért kéne viszonzást várni. Nem azért adtad."
   "Én a tranzitív reciprok altruizmusban hiszek."
   "-Ezt nekem valaki egyszer említette, hogy a jó cselekedetem akkor lett volna igazán értékes, ha nem is szólok róla senkinek. A bökkenő szerintem mégis ott van, hogy aki segít, annak is segítségre van szüksége...önmegbecsülésileg. -Igazából szerintem az a jó, ha az adás azonnal el is van felejtve. Nem kell leltározni a jótékonyságot, akkor nem is vársz viszonzást."
   "Tanulságos volt, még ha sokmindenben vitatkoznék is az elmondottakkal. De hát pont ez a jó benne."