Zsolt és dr. János Péter kineziológus a szinkronicitás és a nevelés kérdéskörét járta körül az élénk chattevékenység visszaforgatásával.

Hozzászólások

0
Értékelem!

cset régen:

"Szimpatikus személyiség volt."
"Durva trip lehetett."
"Na ilyenem nekem is volt ma, hogy gondoltam a barátnőmre és rögtön csörgött is."
"-Ami gyomortájon van érzés az a rossz előérzet, ami szívnél az a jó. -Nekem néha van megérzésem, de utálom, mert mindig rosszak, és bejöttek."
"Minden mindennel illeszkedk, csak senki sem tudja mindet összefogni és feldolgozni, ezért nem kell foglalkozni a legtöbb dologgal."
"-Ha seprűt rakunk az ajtó mögé, a vendég nem marad sokáig. -Jajj, ha ez így lenne Case, de jó is lenne!"
"Úgy tapasztalom, hogy a párkapcsolatok úgy alakulnak, mint a lemeztektonika. Összeütődnek, aztán az egyik lemez a másik alá kerül (legyőződik), vagy összefeszülnek, de a vége mindig sérülés. Vagy földrengés, vagy behódolás."
"Éltem ott pár évet, nem is nagyon akartak változtatni."
"Olyanokról nem is szólva, hogy az emberekben eléggé erős a különbözni vágyás, hogy más legyen, mint a többi, és ezért gyakran direkt más akar lenni, mint a szülők. Legyen ez akár jó, de akár rossz... generációnként látszik jól."
"-Nonkomform vagyok. -Nem nyilatkozok."
"Az emberek kb. 1%-a jól elvan egyedül, de a többség tényleg társas lény."
"Anyámnak is feltették gyerekként a legbutább kérdést: Kit szeretsz jobban édesanyádat vagy édesapádat? Válasz: a kenyeret."
"Nem a gyerek a rossz, hanem amit csinál."
"van egy műsor, ahol a nagyon rossz gyerekeket pár nap alatt angyalkává formálja egy nevelő. Persze a munkát a szülőkön végzi."
"Hát, azért a nevelés nem annyira egyszerű dolog. Az a legnagyobb baj vele, hogy nem akkor derül ki, amikor csinálod, hogy jól csinálod-e, hanem csak sok-sok évvel később. De ha rájössz, hogy jól csináltad, az nagyon jó érzés."

Új hozzászólás