Szubjektív töredékek David Robert Jones (1947-2016) életművéből.

Hozzászólások

31
Értékelem!

hozzászólások a csetről:

- jé, 97-ben itt volt, jé! hány éves is voltam akkor?
- stars looks very different today
- azt tudtam hogy az úriembernek igen változatos a munkássága mégis meg tudok még lepődni spektumának terjedelmén
- kezdem ugy erezni, hogy semmit nem tudok rola
- borsózom
- sokszor nem tudok napirendre térni afelett hogy még a halálát is felhasználta a művészetében, néha csak így nézek mint a kasu hogy most mi
- this is the last dance
- szépen átfolyunk ide oda, jó mixölés, emelem a kalapt
- kár, hogy az élet egyetlen valódi és izgalmas játéka a halál
- Amikor először láttam Bowie-t, tök korszerűnek és fiatalnak tűnt. Csak később tűnt fel, hogy kb. születésem előtt már kiadott lemezeket.
- mindenki előtt járt mindig minden stílusával, és rühellem, amikor az eszes újságírók kaméleonnak mondják.
- De hogy nem tűnt halhatónak, örökké más volt, sohasem poros vagy elavult vagy felnőtt
- Nem kaméleon volt, hanem a folyton változó világ amihez a kaméleonok igazodhatnak
- Ahogy Ádám mondta feljebb, megrendezte, eljátszotta és végül keretes szerkezetben meg is valósította saját halálát
- úgy, hogy nem tudtam, hogy beteg, szerintem sokan mások se.
- Egyik nap véletlenül megnéztem a Lazarust, kicsit megnyomott, aztán két nap múlva meghalt. Utána meg kellett néznem még párszor, mindkét gyerekkel
- Zsolt, egyre inkabb megertem a dontesedet, hogy nem szolalsz meg sajat hangon
- milyen jol fogalmazott Joska a felkonfban, unnep volt ez
- kikészítettem volna a lelkem, de ez kikészítette
- Köszi az élményt, ha egyszer meghalok, előtte két nappal én is ilyen videót készítenék, utána meg ilyen műsort kérnék

Új hozzászólás