Új termékünk, az idő! Próbálja ki Ön is! Ilyen volt... ilyen lett! Ne hagyja kis ön sem! Ha most megrendeli, ajándékba kap tőlünk élményeket!

Ez nekem inkább kamaszkor, és olyan leckénk nincsen. Ezt azért mondom, mert itt az utalásba még egy ritmust bekapcsoltam volna. Itt van ez a képkeret, itt van egy főszereplőnk, és őhozzá képest ez a képkeret elhelyeződik, és mind a két kép valamiről mesél. Nyilván látjuk a különbséget, az időt észlelni tudjuk, azt, hogy hogyan tűnik el a haj, hogy kerül föl a szakáll, hogyan változnak az arc szerkezetei. De mindehhez vagy azt a döntést hozom meg, hogy a kettőt úgy állítom párhuzamba, mint egy kettős portré, és nagyjából ugyanazt a beállítást követem el, akkor ezt pontosítani kell, vagy pedig azt mondom, hogy „lírai” utalást akarok tenni, és valamilyen folyamatot, utat szeretnék megmutatni, a felnövés, az érés útját, és akkor ez még igényelne egy lépcsőt. Itt esztétikáról van szó, a képkeretről az árcédulát levenném, nem csak a fotó kedvéért, az engem nagyon zavar. Azt pozitívumként emelem ki, hogy maga ez a képkeret milyen érdekes árnyékokat vetett a modellnek az nyakára, vállára. Mindez olyan, mintha valamilyen kockás pokróc lenne odadobva, úgyhogy ez nagyon rendben van. Arra kell figyelni ilyenkor, hogy ezek az árnyékok amilyen jól mutatnak a testen, nem biztos, hogy mindenütt szerencsésen mutatnak az arcon. Ha én hozom ezt a döntést, akkor valami olyan helyzetet próbálok találni, hogy az arcra kerüljön az árnyék, és kevésbé a szemre, mert az arc felülete kevésbé izgalmas felület, miközben a szem az, ami beszél. Az ötlet viszont nagyon tetszik. Az, hogy nem csak ilyen volt-ilyen lett képet rakunk egymás mellé, hanem mindezt kompozícióban és fényjátékban is Zsófi igyekezett elhelyezni, ez egy nagyon fontos dolog. Van itt ez a képkeret, nézzük meg, önmagában, ha ez egy asztalon szerepel, akkor azt mondjuk, hogy ilyen volt a kisboltban, de ezzel a fényjátékkal, a csillanással, az árnyékvetéssel ez egy megfigyelés eredménye. Gondolom ezt Zsófi megfigyelte, utána azt mondta, hogy „állj ide mögé, nézzük meg, hogy ez mit mutat akkor, ha ezt én rád vetítem”. Ez mindenképpen egy üdvözlendő út. Kettő csillagot adok rá, mert itt az ötlet az, ami tetszik. (hegyi)
értékelés: