Az a helyzet, hogy az ötlet zseniális, a kivitelezéssel nem száz százalékok, érdemes lehet utánanézni Ansel Adams zónarendszerének. Ha hallgattad a rádióban, amikor Felicides Ildikóval beszélgettünk, (első óra, második óra) ő, mint laboros, elég sokat mesélt a tónusokról, a laborálásról, a maszkolásról. Itt most erre azért hívnám fel a figyelmet, mert ennél a képnél létre lehet hozni egy olyan verziót, aminél központibb szerepet tud kapni maga a fő motívum. Ahogy itt látom, három ujjnál létre is jön a fényben az a tónusrend, ami kívánatos lenne. Most az a takaró, amibe ez a kis láb belesüpped, tónusban elviszi az egészet, mert sokkal világosabb és onnantól kezdve már nehezen lehet koncentrálni, ez a formai játék nem tud akkora erővel szerepelni. Nem kell ezt nagyon drasztikusra venni, próbálok én erre majd egy példát mutatni az elemzés alatt, hogy mire gondolok. Ezzel a gyerektalp iránnyal lehet még dolgozni, egészen furcsa azt látni, amikor egy csecsemőnek megnézzük a talpát, hogy azok a jellegzetességek, amik egy felnőtt embernél megvannak, a saroknál, a talppárnáknál, nálunk még nincsenek jelen, vagy csak nagyon gyengén. Az egész teljesen más struktúrát mutat, ez is egy izgalmas dolog lehet. (hegyi)
értékelés: