Köszi Zoli!

Most tudtam megnézni. Boldog szülinapot!

István, a technika tényleg nem érdekel, de nem azért, mert én hú de túl vagyok már árkon meg bokron. Hanem mert nem gondolom fontosnak, és akkor vinnélek az erdőbe, ha ellenkezőjét mondanám. Akadály a technika. Na, majd erről lesz videó, tényleg. És köszi. Lesz még ilyen is, amikor nem a fotó lesz a központ.

Technika2: bocs ez lemaradt. Azt megértem, hogy téged nem érdekel a technika. Tényleg ebben élsz rutin, kit érdekel. Én sem lennék lelkes attól, ha azt kéne magyaráznom, hogy a ceruza melyik végével rajzoljunk. De adj már valami útravalót az olyan egységsugarúaknak mint én vagy mások. Linkek, vagy mittudomén. Amit te jónak, vagy hitelesnek tartassz. De ha nincs mert az sem érdekel akkor oké.

Zsolt, ahogy kérted feltenném a kezem, ha már vágignéztem. Szerintem ilyet nehéz csinálni. Videót is, meg számadást is. De jó ez, meg kell is. Mármint aki nézi ezt az sejteni véli mi van a fejedben. Nade ami érdekelne engem az az, hogy mit csinálsz a látszótéren kívül. Mert azzal biztos sok energia elmegy. Csinálhatsz erről is egy videót. Engem érdekelne, vagy lehet az is hogy ez nem videó téma, hanem személyes én azt is értem. De érdekelne, csak úgy mondom. Tecnika1: sztesszelsz itt a környezeten. Szerintem kár. Ez ilyen. Én élvezem mert élő, élettel teli. Ez nem egy stúdió környezet, itt van a kert a külvilág az élet. Ez ilyen ezt így kell szeretni. Szerintem a kenyeres sztori kedves, nem vágta szét. Nyugi. Ha érzed, hogy megvan a mondanivaló csináld meg. Elmúlik a pillanat. Én nekem írnom kéne de nem csinálom. Most már úgy vagyok vele, mert nehezen írok, nehezen jövök hangulatba, hogy bármi van ami eszembe jutott leírom, mert elmegy elillan, kész vége. Luxus nem csinálni, mert később csak a keserűség. Az meg kinek kell. Ja és ez a cucc amivel a hangot rögzíted szuper, annyira térben van a hang. Nagyon király a madarak, meg a te hangod, meg a susogó levelek. Úgy érezni mintha a szarka ott csörögne jobbra a fejem fölött az ágon. :)

Értem, és egyet is értek. Magyarázzam, hogy a youtube terepe nekem még nem ismerős, vagy hogy azért nem vágtam itt a szövegbe (csak 3 helyen talán) mert hogy érződjön a születő gondolat kínja, vagy hogy itt épp 3x fogtam bele, közben mikor épp bemelegedtem volna, jött a kérdés, hogy hozzanak-e kenyeret, ami agyonvágta, vagy hogy amúgy 29-én éjjel volt meg ez fejben legjobban, de másnapra kialudtam, és ez annak csak égő mása, vagy égi vagy mi? Hát, nem mondom, hanem majd lesz jobb is. Vagyis nem jobb, hanem más.

Na kérem. Végignéztem ától cettig. Kicsit zavarban is vagyok, hogy most akkor ide kell kommentelnem, vagy amoda. Megnéztem talán az első pár ilyen videót, zömmel azokat, ahol azt sejtettem, kevésbé a fotózásról van szó, mivel a technika engem nem érdekel, a végeredmény inkább. Azok jobban tetszettek. Nem tudom, itt mi vitte el a dolgot, hiszen az első és utolsó zenés néhány percből, de persze már korábbról is, lehet tudni, hogy nincs itt semmi gond, van zenei jóízlés, ritmus, tartalom, duma, lehetne mélység is, most mégis az van, hogy 24 percből 20 azzal telik, hogy egy beszélő fej egyetlen snittben többek között arról beszél, hogy megtanulta a vágás logikáját. Hát ez alapján nemigen. Ezt szerintem el lehetett volna mondani öt percben is. Ha már 24, és muszáj csak beszélni, volna ott mit mondani még szerintem. Ugyanakkor ez nyilván az egyszemély rákfenéje és bája is egyben, hogy nincs más, csak te, az a kurva önkontroll meg tök nehéz terep. Persze ugyanolyan nehéz összefüggően beszélni fejből ilyen hosszan. Nem azért mondom, mintha én jobban tudnám, az ötvennel is majdnem egy malomban evezünk. Csak ha már itt bóklászok, tudod, nem dícsérni jöttem, igaz, nem is temetni. Szóval, na, ötven az ötven, kerek szám, nem fáj fejem, talán túl vagyunk a felén, tegyük már úgy oda magunk, hogy érezzék a fiatalok. Ennél szerintem több van benned, jöjjön már ki az az állat! Kacagj bohóchal, vagy amit akartok. Több mézet a gatyamadzagra, mittomén.