Nagyon érdekes az a - mondhatóan – múltidézés, amit itt a képen látunk, és ez több értelmezési síkon ezt hozza. Egyrészt látunk egy romot meg egy nagyon régi deszkalapot is, és ez így együtt egy érdekes párosítás. Miközben a táj maga a valóságot hozza, aközben a visszafogott színeivel képes annyira a háttérben maradni, hogy megmarad a fókusz ezen a két tárgyon, és ez a régmúltat idézi. Azoknak, akik ehhez a helyhez érzelmileg kötődnek – a többieknek mondom, hogy ez a Klastrom Taliándörögdön – szintén segít egy emlék felidézésben. Talán annyit hozzátennék, hogy ha egy nagyon kicsit elmozdulsz magadnak jobbra, akkor nagyobb távolság lehetne a két tárgy között, és feszesebb lehetne maga a kompozíció azzal, hogy jobban széjjelebb húzódhatna a Klastrom. Most ez a két tömeg nagyon közel került egymáshoz, miközben maga a kompozíció könnyedebb. Ettől érdekes és jó, de olyan, minta valami még hiányozna erről a képről, ami mondjuk, a kép jobb oldalán ezt az egész tömeget visszahúzza. Nem tudom, hogy egyedül voltál-e ott vagy volt-e ott veled valaki. Ha vannak ilyenkor segítők, - bemégy a faluba és keresel valaki kedves embert - akkor lehet mondani, hogy mászkáljanak egy kicsit a Klastrom körül. Oda kerül egy figura, akár háttal, csak sziluettben, és máris ez az egész ritmusban helyrebillen. Tehát a viszonyrendszerhez, ahhoz, hogy a méreteket jól lássuk, érdemes lett volna még egy ilyet bekapcsolni. Az üzenet nagyon jól érhető és egy nagyon jó gesztus. Én megadom rá a három csillagot azzal együtt, hogy ez egy nagyon belső üzenet, de így most nem biztos, hogy a nézőben ugyanazokat az érzelmeket tudja előhívni, mint azokban, akik jártak ezen a helyszínen. (hegyi)
értékelés: