Milyen előny származhat abból, ha lemásolsz egy remekművet? Sandro Miller és John Malkovich kiállításán jártunk a Műcsarnokban, ennek kapcsán esik szó Farkas Antal Jamáról, az utánzásról, a másolásól, az epigonokról.

Hozzászólások

0
Értékelem!

Az előadóművészet nem másolás, hanem adaptálás, előadás, ahogy a neve is mondja :) Amikor náluk "másolásról" beszélünk, az inkább valamely ismert előadó hangszeres játéka, énektechnikája, vagy a színésznél pl a gesztusrendszer másolására törekszik, stb. De mivel ez fiziológia és számos egyéb adottság kérdése is, korlátozottan lehet vele csak élni. De más tényezők is befolyásolják ezt a kérdést. A barokk zenei adaptációkban sokszor sejthető, hogy manapság egészen másként szól, mint egykoron szólhatott. Változnak a hangszerek, a zenekari összetételek, átiratok készülnek más hangszerekre, változnak játéktechnikák is, vagy gyakran a kották nem is írnak elő bizonyos fogásokat, amiket előadáson pedig alkalmaznak, stb. Mindezek hatását a nem szakmai közönség is megérezheti, ahogy Zsolt mondja, egyik adaptáció tetszik, a másik kevésbé. De nagy eséllyel Bach rá sem ismerne több mai előadásban a saját műveire... :)

0
Értékelem!

Bevallom, hogy persze fontos az előadóművész szerepe is, de igazán nekem az egy olyan fene tudja kategória. Nem vagyok elég képzett, hogy megmondjam, hogy Glenn Gould játszik-e jobban Bachot vagy mondjuk Wendy Carlos. Azt tudom csak, nekem melyik tetszhet jobban, ha egyáltalán, de hogy melyik "bachabb"...

A másik az, hogy a másolás szerintem akkor, úgy és addig jó, amíg az ember tanul. És ki kell jönni belőle utána. Így is nyilván vannak kölcsönhatások, főleg, ha az ember lát mondjuk már 20 ezer képet, jó képet, akkor azok megragadnak. De egy alkotói ötlet esetén nagyon ki kell üríteni ezeket a fiókokat, hogy ne maradjon bennük semmi, lehetőleg, hogy tisztán jöjjön valami izé, valami ihlet, akármi.

0
Értékelem!

Ja... mindez tökre így van. Nem hiába képezte a képzőművészek oktatásának alapját évszázadokon keresztül az előző korok mestereinek Alázatos másolása. Furának tűnhet, de ezt a másolást előre valóbbnak és hasznosabbnak találták mint az élő modellek vagy a valós természeti képek megfestését.
A XIX sz. végén pl. az impresszionisták mentek ki újra a természetbe természetet festeni, mert elegük lett az addigi szemléletből, miszerint a tájképfestők az előző mesterek tájképei után tanultak természetet ábrázolni a homályos galériák termeiben....
Szóval nem ördögtől való ez.

Érdekes, hogy egy zenei előadóművész is dettó ezt csinálja. Éveken át gyakorolja a kottát, hogy minél pontosabban, a mű lényegét megragadva „le tudja azt másolni”, majd miután ezt eléri, lesz csak képes Mozartot a sajátjaként előadni a koncertteremben, mint elismert zongoraművész.

Én akárhányszor nekiálltam egy grafikát lemásolni alázatos tanulási szándékkal, mindig csak hasznomra vált és soha nem volt plágium hatása. Esély sem volt rá, mert a második sikeresen lekövetett manír után beugrott egy saját ötlet és a munka fokozatosan és nagyon egészségesen elcsavarodott egy önálló mű létrehozásba. Rá sem lehetett ismerni az eredetire, de én mégis tudtam, hogy melyik folt vagy vonal honnan lett merítve, mi minek indult és mivé vált...

Inspirációvá vált a másolás és ez nagyon is rendjén van így.

Gondolom én.. és a fotónál is valahogy így lehet.

Új hozzászólás