A HetiHegyi ötödik adása az előző kérdéskör folytatása, mit ad az önábrázolás, hogyan hat az őszinteség a fotográfusra és rajta keresztül a nézőre. Csak az önismeret, az útkeresés eszköze az önábrázolás, vagy az alkotói szabadság záloga is? Az előző adásokat megtaláljátok a HetiHegyi kategória alatt, és kommentekben várom a hozzászólásokat, kérdéseket is, mert a visszajelzés, a továbbgondolás mindenkinek fontos lehet.
Az elfogadás szerintem az alapja az őszinteségnek, hiszen ha nem fogadom el magam olyannak és annak, aki és amilyen vagyok, akkor képtelenség őszintének lennem. Az elfogadás nem egyenlő a beletörődéssel.
Az oszinteseg nem kis fa. Sot, van hogy nagyon nagy. Ahogy en latom, erdemes ugy hozzaallni, mint a rokaszeliditeshez. Lepesenkent kozelebb, hogy egyik fel se ijedjen meg, de minden lepes szemmel lathato haladas legyen a cel fele. Persze lehet, hogy masnal epp a melyviz segit.
Köszönöm. És bármelyik filmhez van gondolat, kérdés, ötlet, tessék írni - azt is nyugodtan, hogy miről hallanátok a következőkben!
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Jó ötlet, köszi!
És itt a dokumentumfilm is róla (angol vagy spanyol? tudás kell a megértéséhez). Valami miatt a közepére ugrik, vissza kell tekerni az elejére :)