Áginak nagyon jók a megfigyelései, a külvilág feltérképezései. Most is ilyesmi történik. Tehát a Bartos Ágnes-féle szociológus, néprajzos rögzítő, összehasonlító, elemző ember küldi ezt a képet be az épített környezetre. Nagyon jó kapcsolódások láthatóak ilyen értelemben a képen. A fenyőfa és a mögötte látható ablakforma, az üres tetőtéri ablakok a kiégett, lepusztult tetőszerkezet alatt és a lentebb bezárt alsó ablakformák, baloldalon a talán pinceajtó és a beszögelt ablakhelyek. Nagyon jók ezek a kapcsolatok. Ugyanakkor így egészében, itt egy képen látva mindezt egy picit olyan, minthogyha vagy hiányozna még valami erről az alkotásról, akár az előtérből, akár egy szekeres kocsi, vagy bármi fura emberi esemény, vagy pedig fényben lenne érdemes más időszakban fotografálni ezt az épületet. Hiszen az egyik izgalmas játék itt a két fölső üvegablakon, üvegablak helyén átlátható égbolt. A nappali megvilágításban túlságosan naturálisak ezek a falfelületek. Érdemes lenne várni egy másik napszakot, amikor ezek a sérült falfelületek surlófényben még több drámaiságot kapnak. A megfogalmazásaim azok arra próbálnak utalni, hogy miközben jó a helyszín kiválasztás, jó a témakeresés, jó a megfigyelés, nincs véleményem szerint teljesen kiérlelve az időpont, az exponálás időpontja. Ha visszatérhet az ember ide, erre a helyszínre, akkor érdemes lenne még ezt egy picit variálni, megfigyelni a fényviszonyait. Többször szóba került már az Estiskolán a Roueni katedrálisról készült festmény sorozat, amely reggel, délben, este is - az impresszionizmus egyik fontos képéről beszélünk – alkotásként elkészül. És ezek a különböző napszakban megfestett megfigyelések gyökerében más üzeneteket hordoznak. Nem az történik, hogy a festő három napszakban elmegy és ezt az épületet háromszor fénytanilag megfigyeli és megfesti, hanem egészen más érzelmi üzeneteket is küld. Ezért próbálok erről ennyit beszélni. Úgyhogy ezt visszaadnám ismétlésre. (szőke)