Ágnesnek volt egy hasonló képe nem sokkal ezelőtt, amin egy hóban eltévedt szúnyogot ábrázolt egy képhármasban, és azért is hozom ide ezt az előzményt, merthogy talán ezáltal érhetővé válik az, hogy ez a kép ahhoz képest – és saját magához mérjük – miért nem képviseli ugyanazt az értéket, mint az a kép, amire képes volt. Annál a képnél egy nagyon egyszerű történetből egy nagyon meghökkentő végeredményre jutottunk. Ez a mutatvány akkor jól sikerült és most is valami egészen furcsa állatkát – biztos vannak köztünk olyan biológiával foglalkozók, akik meg tudják mondani, hogy milyen kis nünüke ez – hát egy ilyen állatkát mutat Ágnes. Viszont olyan szinten redukálta a bogarat, a környezetet – nyilvánvaló azért, hogy meg tudja mutatni ennek a kis rovarnak a szárnyait, meg a kis csápjait, de olyan szinten redukálta magát a környezetet, hogy ez a kiemelés most már nélkülöz mindenféle kötődést, ahhoz a történethez, ami itt a háttérben esetleg megbúvik. A cím arra utal, hogy „ablakom”, tehát ez egy saját szoba lehet, ahonnan mondjuk Ágnes kinéz, ugyanakkor ebből a szobából semmit nem érzékelünk. Valamennyit érzékelünk a háttérben az utcán lévő lakótelepről, a parkoló autókról, a házról és a boltsorról, de ez is tulajdonképpen amiatt, hogy életlenben van tartva, kevésbé érzékelhető. Tehát, ha egy döntést kéne hozni, akkor vagy az a döntés, hogy az ablak a tükröződését használjuk arra, hogy a belső térből valamennyivel többet megmutassunk, vagy pedig a hátteret a mélységélesség megválasztásával élesben tartjuk, és egy olyan háttérhelyzetet választunk, amibe mint történetbe ez a kis rovar beépülhet. Most azáltal, hogy ennyire kicsi a mélységélesség, ezáltal ez a képalkotó elem önmagára utalva megmarad itt a kép közepén nekünk, mint egy lepkegyűjteményben, de ennél nem tud többet most ez a kép, tehát ez a jövőre nézve most egy javaslat, hogy önmagában egy ilyen történet nem biztos, hogy megáll a lábán, valamivel meg kell támogatni. Úgyhogy ezt a 13-as lecke, épített környezetre köszönjük szépen, de nem tudunk rá disznót adni. (szőke)
Ez mintha az én képem lenne, de szívesen kölcsönadom.
:)
Nem akarok beszólni vagy ilyesmi, de szerintem azért ennél sokkal jobb képeket szoktál Zsolt küldeni.
Értem, meg minden.
Éles a kis-zöld-nem-tudom-én-mi-ez-bogárkának a feje, báár. Eléggé középre van komponálva, ami nekem nem jön be. Azt meg tudom elég nehéz lett volna megoldani, hogy tiszta legyen az ablak, de úgy jobb lenne.
Tényleg nem okoskodni akarok, meg semmi ilyesmi, nem is akarok, csak tényleg mintha nem Zsolt képét látnám. Bár ami elsőre beugrott az pont egy Zsolttal és a lepke-a-kézen sztori volt, ami nem repül el :)