A színekkel valami itt nem stimmel. Ez a narancssárgás bőrszín számomra nagyon idegen. Megint azt mondom, hogy az utómunkára kellene odafigyelni, és tessék erre időt fordítani, hogy próbáljunk meg valami természeteset elérni a bőrszínnél. Ugyanis az esetek nagy részében ez az, ami kritikus lehet. Ellenőrizd, hogy ha van mód, milyen színtérben dolgozik a géped, az sRGB helyett az Adobe RGB az, ami jó, és nézd meg, hogy nincs-e a szaturáció túl erősre véve? Ami a képnek a leckét jelentő részét illeti, tegyük hozzá, hogy a barátság mindig kétoldalú dolog, és akármennyire fel is ruházzuk emberi gesztusokkal a környezetünkben lévő állatokat, azért ezek nem valós érzelmi kapcsolatok. Ők a saját kíváncsiságukat, vagy saját érdekeiket tartják szem előtt, ezért viselkednek úgy, ahogy. Ettől függetlenül ezek a kapcsolatok fontosak, és nyilvánvaló, hogy mi nem véletlenül hozunk a környezetünkbe akár megszokott, akár kevésbé megszokott házi kedvenceket. A leckemegoldás tekintetében próbáljuk meg megkeresni azokat a pillanatokat, amik az életünkben valóban a barátságról szólnak, ugyanis nem véletlenül indult el anno a házi kedvenc lecke, pontosan azért, mert nagyon sok félreértelmezés történt, és a házi kedvencekkel való kapcsolatunkat próbáltuk meg barátságként eladni. Elfogadom ezt most ebbe a leckébe, nem pakolgatom már tovább, viszont mindenféleképpen visszaadom a képet ismétlésre. Az egyik ok a színprobléma, a másik az, hogy ha megfigyeljük, akkor pont ott, a kis orránál az egyik főszereplőnek a háttér, a haj, elég furcsán takar, úgyhogy nem annyira szerencsés most ez a póz, mindazzal együtt, hogy talán a nagyon szűkre vágott képkivágás sem biztos, hogy nagyon szerencsés. (hegyi)