Én ezt visszaadom ismétlésre Ágnesnek. Azt is megmondom, hogy miért: ennek a képnek akkor lenne igazán értelme, akkor lenne brahis, ha megkérnél, mondjuk látszótereseket, haverokat, hogy álljanak oda a különböző körfolyósó részletekre, már amennyire ezekhez be lehet jutni, és nincsenek lezárva a lakók által, és akkor minden egyes emeleten valaki valamilyen beállított pózban, vagy valamilyen kompozícióban szerepeljen. Egyébként ez csak egy bérház. Ha valami játékot elkezdünk játszani, és itt megvan a személyesség azáltal, hogy te ezen rajta vagy, akkor ezt meg kell tudni valamivel fejelni. Önmagában ez még így csak elindít egy történetet, de nincs befejezve a munka. Tessék mint rendező gondolkodni, hogyan rendeznéd ezt a teret? Megkéred az embereket, odaáll, kihajol, leül, valamit csinál, ezt már nem szeretném én elmondani, hogy mit, és ezzel létrejön egy ritmus és a sztori is. Ezért kellene ismétlés, mert ez így önmagában üres, nem indul el a mese. (hegyi)