Nagyon izgalmas az, amit látunk, mert a tükröződés hozza a helyzetet, hogy ez egy lakótelep, és a Bizottságnak a száma jut eszembe, amiben az van, hogy „lakótelepen lakik a csaj, a Kriszta”. A lakótelep minden szociografikus, érzelmi megközelítése rajta van ezen a képen. A bezártság, a kis függönnyel létrehozott személyes világ, de a személyes világ határait meghatározó ablakok, közben az elvágyódás, szóval nagyon sokféle üzenet egyszerre megjelenik, én ennek nagyon örülök, hogy Ágnes eljutott erre a kommunikációs szintre. Innen izgalmas a játék, amikor ezzel elkezd játszani, mint egy zsonglőr. Kezdem azt gondolni, hogy mintha Ágnes megtalálna egy utat, figyelje saját magát, hogy mennyire érzi magát ebben komfortosan, ha úgy érzi, hogy ez tényleg fekszik neki, akkor errefelé el kellene kezdeni mozogni, és ebből nem engedni. (hegyi)
értékelés:
A nyakkendőm valóban a Transilvania Bank cégére.
Mariann, az úgy volt, hogy kinyitottam az ablakot, fél kézzel kitartottam a fényképezőgépet szemben magammal, ígyhát én az ablakon belül voltam, és rajtam (vagyis az ablakon) tükröződött a blokk. Szóval semmi szendvics-buherálás :)