...avagy a lecke, ami kifogott rajtam.
Ne görcsöjjé, nem fogott ki rajtad semmi. Isteni! Oda tetted, amit oda kell, Gabi ez te vagy, ez kell nekünk, nagyon jön át a képen keresztül minden, az adidasz mackó, minde ott van, Gabi veled vagyunk, hiszünk benned, három disznyó. (szőke)
értékelés:
semmi gáz csak egy kis testosteronfless...mindig ez van velem is ha az ágyat nem rendeltetésserűen hasnálom:)
Máskor én se zaklatom magam fotók miatt, illetve csak akkor, amikor
- látok témát és nincs nálam a gép
- fényképezek, hazamegyek, ott látom, hol lehetne javítani, de már késő.
Van egy képem, amit kb 2 kilométerre pontosan tudok, hogy hol készült. 5 évig jártam vissza oda, hogy javíthassak. Aztán beletörődtem, hogy ez már így marad. Nem rossz, de lehetett volna sokkal jobb is.
De most ez a lecke dolog megfogott. Eddig sose fényképeztem megadott témára, csak saját kedvtelésből. Ez így egész más. Van "megrendelő" és megmondja, ha nem tetszik neki amit csináltam.
Tamás, nekem volt alkalmam hosszabb ideig pszichiátrián dolgozni. Hogy micsoda képeket lehetett volna ott csinálni...
Gábor: Én egyébként fotók miatt nem szoktam idegesíteni magam (remélem az ofő nem hallja, de az itteni leckék miatt sem :) ), de ez a feladat kivétel.
Én is iratkozhatok az elmeosztályra. Amúgy is van mostanában épp elég melóm és akkor nem elég, hogy beiratkozom estiskolába, de stresszelem magam a hiányzó leckéim miatt és azon agyalok naphosszat, melyik leckémen hogy kéne javítani.
Koszi
Szerencsere nem ismerek belulrol egy elmeosztalyt sem. :) A lenyeg, hogy a torzitas jot tett a kepnek.
Gábor: Örülök, hogy átérzed a helyzetet. Számomra már egészen komoly stresszt okozott ez a lecke:)
Tamás: Ez egy Leica 14-50mm-es obi a nagylátó végén. Ez nálam 28 mm-t jelent, emellett kicsit még torzítottam a képen a GIMP Lens Distortion plugin-al. Az elmeosztályok általában nem ilyen barátságosak...
Gábor, az én fényképezési módszereimtől is meglehetősen távol áll az itteni munkamenet, de pontosan ezért izgalmas kihívás. Soha nem voltam a szó szoros értelmében vett tudatos alkotó, nem szokásom különösebben tervezgetni mit és hogyan, a képek inkább csak úgy megtörténnek velem. Mindig csodáltam azokat akik kitalálják, átgondolják, megtervezik aztán felépítik a kész alkotásokat - nekem ez soha nem ment, ha meg is próbáltam, csak begörcsöltem, leblokkoltam. A leckéket sem így próbálom megoldani, ehelyett igyekszem az agyam egyik hátsó fiókjába elraktározni a feladatok iránymutatásait, remélve, hogy ezáltal a tudatalattim küld felém egy jelzést, amikor véletlenül szembejön a megoldás.