Mindenki meggárgyult? című Véleményesünkhöz ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.

Valahogy néha beblokkol a kézi-értelmezőkém, mert igazából a fotó alatti párbeszéd pörgette meg bennem a gondolatokat, amelyeket most meg már evidensnek érzek. De próbálom felidézni az első pillanatot, ahogy a fotót megláttam, hogy mit is gondoltam, mert mintha ez az ártatlan pillanat lenne a leglényegesebb forrás a visszajelzéshez. Ez pedig kicsit személyes megközelítés, mert volt korábban ilyen romló alma fotópróbálkozásom, és annak szándéka megvezet: pontosabban a romlás és romlottság kérdés a legfontosabb nekem. A számosságig és a sokféleségig nem jutottam el, mert ahhoz nem elég evidensek nekem a különbségek, csak a leírásból tudom, hogy sokféle alma van itt, itt merül fel nekem először a számosság. És ahogy olvasom ismét a hozzászólásokat, látom, tényleg ezt fejtette ki Zsolt is... Azaz igazából fölöslegesen gépeltem... :( de már elküldöm azért, hogy láthatóvá tegyem érdeklődésemet a téma iránt :)

Mert elsőre időnként mellé beszélsz. :D:D

Ferikém, ez csak most derült ki neked, ennyi év után? :) Én tudom, hogy tudok elemezni, legfeljebb nem hiszitek elsőre. :D

Na! Tudsz Te elemezni, ha akarsz. :D

Feri, ez egyszerű: túl sok információt akarsz áttolni egy kommunikációs csatornán. Almák -> emberek; más fajták -> emberek sokszínűsége; rothadók, ütődött, sérült -> senki sem tökéletes.

Na most itt a helyzet az, hogy az ember leakad a rohadásnál és elutasít. És onnantól már mindegy, hogy melyik idared és melyik golden. El se jutok odáig.

A képi kommunikáció ennyi információval nem bír egyszerre mit kezdeni. Oké, ha szépen van megfotózva, ha ki tudod küszöbölni, hogy ne undor jöjjön a rohadástól, és még ez mellé ha mindezt úgy tudod megcsinálni hogy egyből lejöjjön, hogy ezek mind más típusok... hát... sok a ha.

Egyébként le írtad a lényeget, a kép pont az ellenkező érzést váltja ki, mint amit kiakartam fejezni.:)

Kéne változtatni valamin, hogy a link láthatósága a szövegben egyértelmű legyen.

Feri, mi volt az az egészen más irány?

Azt hiszem félreérted, egész más irányba gondolkoztam, de ha nem jött le nem baj, nem jó a kép, nem jól oldottam meg.:)

Feri, a képre írásról ismered a véleményem. Gondolom véletlenül maradt így. Nem adtál meg leckét, ezért is tettem a szorgalmiba, meg azért, mert ez így nekem egy világítás tanulmány. A pusztulásnak van kezdete és vége, ami fotózható. A közepe nem igazán. Magyarán: lehet picit már ráncos az az alma, meg lehet töppedt mumifikálódott lenyomat is, de közte, amikor még csak simán rohad, beteg, akkor nem igazán fotózható, mert ijesztő eredményt ad, mert így még a szemétre dobandó kategória. A pusztulás szépségét, az elmúlást megragadni attól nehéz, mert esztétikailag kell úgy megfogni, hogy ne legyen riasztó és taszító, azaz a metamorfózis után egy új minőség képződjön. Ez nem mindig történik meg. A rohadás ritkán szép. A kiszáradás más tészta.