Aktív és passzív pihenés című műsoromhoz ezt a képedet választottam illusztrációnak.

Olyan ágy mellett döntöttem volna, ha bármit választhattam volna, ami tökéletesen hasonlít egy valódi ágyra, csak (ahogy ez a való életben is előfordul) minden fehér rajta. Ezzel kötöttem volna át a valóságos ágyat, amiben nem fekszem, az álomvilágba, ahol éjszaka élek.

No, Karalábé, hát most aztán megleptél. Azt nem mondom, hogy nem logikus... de erre nem gondoltam volna soha. Értem az asszociációs vonalat, ami miatt akartad az ágyat, de azt kell mondjam, hogy ez olyan helyzet, ami túl van komplikálva és a túlkomplikáltsága okán rugaszkodik el a valós társítástól. Az ha nagyon elrugaszkodik, az lehet szürreális, de a kettő között nem jó. Nem tudom, hogy mennyire vagyok érthető, szóval az alkotási folyamatban kell tudni némimód megmaradni egy akár csak képzelt külső konrollnál, hogy csekkoljuk, hogy amit mi gondolunk, azt vajon más is érti-e. Itt a szem érthető, a duplázása is, a kék is, a tükör is, és ez a fehér ez egyrészt túl fehér, másrészt formailag semmire se hasonlít. Ha az ágyat akarod megmutatni, annak jelzésére nem biztos, hogy egy miniatürizált ágy a megfelelő, fene tudja, ha mondjuk egy babaágyat teszel oda, az mennyire vitte volna el humorba, szóval nem tudom, most tanácstalan vagyok.

Kedves András és Zsolt! A fehér keszkenő egy házilag kivitelezett öt centi hosszú ágyacska, ami ezek szerint nagyon rosszul sikerült - annak ellenére, hogy rengeteget dolgoztam vele. A zsebkendőn kívül mindenféle anyagból megpróbáltam összeeszkábálni, amikor kialakult a kép ötlete, de még ez hasonlított a legjobban. Sajnos ilyen kicsi méretben semmi sem viselkedik úgy, mint a súlyos ágynemű (legalábbis nem azok a dolgok, amik a háztartásomban megtalálhatóak).

Nekem másfelől fogalmazódik meg a véleményem: Karalábé végigvisz valamit, amit elkezdett. Van egy gondolata és azt egyre kifejezőbb módon tálalja. Ebbe belefér egy jobb, egy rosszabb kép is, de nekem nem ez a lényeg, mert - Zsolt, ne üss agyon - valahogy a kép technikai megfelelősége mögött látom az összes kép értelmét. Engem nem zavar az, ha lelőg róla valami, mert ott van BENNE a lényeg. Avagy MÖGÖTTE. Mert számtalan olyan képet látok, láttam, mely tökéletes alkotás. Nem lehet megkifogásolni rajta semmit. De ÜRES, nincsen mögötte érzelem, gondolat, csak technika. Így tehát én a magam részéről változatlanul várom Karalábé hasonló képeit, mert egy gyökérből fakad mindegyik, és kevés dolgot számtalan oldalról mutat meg.

Én is nagyon örülök ennek az írásnak (annál is inkább, mert nagyon koherens az én véleményemmel):). Köszönjük!
Azért is örülök a hozzászólásoknak, mert elkezdtem gondolkodni azon, csináljak-e montázsokat. Eddig sosem volt kedvem hozzá. Csupa gondolatébresztő hozi!

Jeeee!!!!
Hú de örülök, hogy ezt így sikerült kihozni belőled. Köszönöm, Zsolt!

találtam egy egész jó linket.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Giccs
elég jól határozza meg, főleg a példáiban. halászbástya is giccs, és milyen igaz. Oz a nagy varázsló, Clayderman, Nox, Vészhelyzet...

hát, azért ha fordítunk rá időt, nem olyan nehéz meghatározni ezeket.
mi a giccs? mondjuk a legnehezebben ezzel lehet közmegegyezésre jutni. giccs az, aminek alkotója nem is kíván mást, mint kiszolgálni a befogadót. de giccs csak a művészet ellenpárjaként létezik. ha a művészet autentikus, a giccs nem az. a giccs áru, a művészet nem az (mint cél, bár eladható). a művészet célja a feljődés elősegítése, a giccs nem visz előre. a giccs tömegigényt elégít ki. klisékkel dolgozik, sztereotipizál, olcsó anyagokból és olcsó megoldásokból építkezik.

mi az öncélúság? ha valami önmagán nem mutat tovább, nem lép túl, nem mutat kivezető, továbbvivő utat. amikor valami csak engem szolgál, csak azért készül, hogy mint egy tanulmányt, megmutasam. öncélú, amikor a saját rendszeréből nincs kapcsolódási pont kifelé.

mitől sablonos egy megoldás, egy alkotás? a a felépítő elemei, az alkotórészei egyben és külön nem adnak ki új eredményt. ha a 2+2=4 és nem 5.

de van egy nagyon fontos dolog. a kontextus, a környezet és annak kölcsönhatása. ezt nem szabad elfelejteni. a kisangyal a karácsonyfán giccs. a karácsonyfa is giccs. de a karácsonyfa karácsonykor legitimálódik. és a karácsonyfa júniusban a tengerparton mondjuk kaphat egy olyan plusz jelentésréteget, amivel már átemelődik a giccshatáron. érdekes megfigyelni - hazabeszélek - balla képeinek egy részét. a giccs harátán mozognak. és a kontextus, a környezet, azok a tárgyak, amik közé kerül, vagy az az ábrázolásmód, amivel elénk tárul, visszahozza a borotva élére. egy szép élő virágcsendélet giccs. egy halott pipacs esztétikai probléma. a halódó virágban megtalálni azt a pillanatot, amikor már nem giccs, de még esztétikailag rendben van, ott jön létre az, ami már túlmutat a giccsen. a giccs álművészi produktum. álérzelmek álformában álmegfogalmazásban.

olcsó szépség, üres érzelmesség, ez a giccs. ezért kell - szerencsés - mélyre nyúlni, ha ábrázolásba kezdünk, hogy túllépjünk azon, ami még a felszín kézenfekvő patetikussága.

Kedves Karalábé! Érdekes a gondolatmeneted. Jó hosszan lehetne beszélgetni róla. Mi a giccs? Mi az öncélúság? Mitől sablonos az alkotás? Ezek a kérdések sűrűn visszatérő kérdések, és nemigazán tudjuk rá a választ. Karcos (Roland) véleménye is csak egy. Az enyém is csak egy vélemény, és mindenkinek meg van a saját véleménye a képről, ami vagy +, vagy -, attól függően, nagyonsokmindentől függően.
De ha Te a képeddel elégedett vagy, és legalább megpróbáltál "rendet rakni" a "vásznadon", akkor már olyan nagy baj nem lehet, szerintem.

azért mielőtt végletes kijelentéseket teszünk, várjuk meg az értékelést. ;)

Köszönjük, Zsolt!

Kicsit továbbgondolva, amit mondasz, azt hiszem, sablonos csak olyasvalami lehet, ami nem tartalmaz mondanivalót. Ez a tartalom lehet egyeseknek nyilvánvaló (az alkotónak), másoknak érthetetlen (néző), és ekkor történik meg, hogy eltérő lesz a véleményük a formahasználat jogosságáról. (Már amennyiben axióma, hogy a forma funkcionalitása alá van rendelve a mondanivalónak a művészetben - még az impresszionistáknál és az absztrakt alkotóknál is is, ahol az a speciális eset áll fenn, ahol a mondanivaló maga a forma használatának a jogossága).

Azért is gondolom, hogy ez a probléma, mert Roland azt írta "giccses". Giccses akkor lehet valami, ha annak a formának volt valaha mondanivalója, de ma már nincs, a forma önállósodik, és önmagában giccses.

Ez azt jelenti, hogy nem sikerült olyan fotót csinálnom, ami a mondanivalómat univerzálisan, mindenki számára képviseli, ami kudarc. A kudarc mértéke akkora, amilyen szűkre húzódik az "értők köre".

azt hiszem, értem azt is, amit roland mond, meg amit karalábé is. az a helyzet, hogy amikor egy ember talál egy utat, ami mint egy új ruha, tetszetős, komfortos és jónak tűnik, akkor ő belül van és azon jár, aki meg kívül van, annak lehet, hogy sok. én, mint kívülálló már modorosságnak láthatom azt, amit ő kísérletnek él meg. és valószínű mindkettőnknek izaga van, mert neki kísérlet és máshogy sodorja, mint nekem, aki már esetleg várná az új ruhát is.

így vagyok valahogy a roncsolós-fotós divattal is. néha roland aranymíves világa is sablonná vált nekem innen kintről, de neki ettől még lehetett új és kipróbálandó. hát így.

Sajnálom, hogy ezt gondolod. Alapvetően ennek ellenkezője a célom.
Sokat gondokodtam és tervezgettem ezzel a leckével kapcsolatban. Nem tudtam lefényképezni az ágyamat, mert nem éreztem a magaménak. Éjjelenként én nem az ágyamban fekszem, hanem álmodom, és legtöbbször tudom is, hogy ez egy álom. Álmomban figyelem magam, mit hogy csinálok - nem tudok rendesen cselekedni, dönteni, mert egy ellenálló közeg ebben megakadályoz, és mégis helyesen kell viselkednem egy másik világban, más szabályok között reggelig. Le akartam fényképezni ennek az elveszettség-érzésnek és a kontroll-érzésnek a kettőségét saját magamon belül (mindenki más, sőt, az egész világ kizárásával), ami az alvás iránti rajongásomba tartózkodást kever, az alvástól való rettegésembe sóvárgást.

Szia !
szerintem picit kezd így már sablonos , giccses lenni ez az irány..