Álmodom.
Emlékszem az első érzésre, amikor megpillantottam ezt a képet : nyomasztó volt, a pupillám is összeszűkült tőle....el is mentem innen. De aztán jóval később, mosogatás közben egyszercsak belémnyilallt, hogy mennyire találó ez a kép! A legtöbb álom pont ilyen, vagy csak az enyémek ilyen kuszák mindig...de ott az a szépséges arc, rajta valami nyomasztó dolog, képtelen vagyok elhinni, hogy az az, ami, de közben élnek a színek, kavarog egész, süllyed minden, és szeretném, ha felébredhetnék végre....
Igazán kifejező!
Köszönöm Noémi, nagyon jó érzés, hogy a képem hatással van rád! Nyugi, az én álmaim is kuszák, de szerencsére nem is nagyon emlékszem rájuk mostanában.:) Habár a képemmel nem a nyomasztás volt a célom.