Vannak nagyon izgalmas részei ennek a képnek, főképp a bal oldalon, tehát a középvonaltól a bal oldal felé eső rész nagyon izgalmas. A jobb oldal számomra nem olyan fontos. Adhat hozzá, de akkor azt kell, hogy mondjam, hogy az egész képet el kellett volna mozgatni, vagyis a gép tengelyét. Mégpedig úgy, hogy talán egy ujjnyi, ha megmarad abból, ami a középvonaltól jobbra esik, a többi engem kivisz ebből a történetből, elviszi a fókuszt, miközben az izgalmas dolgok, ezekkel a fáradt mozdulatokkal a kép bal oldalán történnek, de ott meg belevágunk a formába. Az elvontságnál meg kell tudni állni azon a ponton, ahol még azonosítható marad bizonyos gesztus a nézőnek. Ennek az arányát, hogy mi az, ami azonosítható, és mi az, ami elmosott, bemozdult, ködös, ennek az arányát kell megtalálni, mert ha nagyon elvisszük ezt az egészet az amorf, a feldolgozhatatlan irányába, akkor a nézőt olyan feladatra késztetjük, amit nem biztos, hogy meg tud, vagy meg akar oldani. Úgyhogy visszaadnám ismétlésre ezt a képet azzal, hogy nagyon jó az irány, nagyon jó az egész gesztusa ennek a dolognak, tehát ebben az irányban kéne továbbra is dolgozni, de részben kompozícióban, részben pedig a formák konkrétságában finomhangolásra volna szükség. (hegyi)