Megint azt mondom, hogy te ott voltál, láttad a helyzetet, és számodra ez egyértelmű, aki nem kötelezően akar ezzel a menettel haladni, amit te kijelölni látszol, annak ez a kép elég sok minden másról is szólhat. Nem kötelezően az álomról, a védelemről, sok minden más asszociáció is elindulhat, nincs pontosan megfogalmazva az irány. Ráadásul, amit már sokszor elmondtam, de itt megint előfordul, úgy látszik, hogy ezt többször el kell mondjam: a kamera nézőpontjának a megválasztása. Azzal, hogy te most föntről fényképeztél azért, mert nem mertél odaguggolni, nem mertél belekerülni ebbe a helyzetbe, ettől az arc mind a két szereplőnél takarásban van. Nincsenek meg a gesztusok. Az az egy gesztus, hogy ez a férfi magához öleli a gyerek fejét, önmagában kevés. Rendezetlen kuszaság az egész. Bocsánat, Gime, kezdjünk el erről újból beszélni, remélem eljött már ennek az ideje, ha nem, akkor szóljál, hogy hagyjalak békén ezzel, de jó lenne, ha az első három leckével foglalkoznál, és nem a többit nyüstölnéd, mert el kellene indulni, és fölépíteni az alapokat, hogy legyen honnan továbblépni. Amíg bizonytalanok az alapok, addig elő fog ez újból és újból fordulni, hogy levágod a gyerek lábát, hogy a férfinak az arcát nem látom, hogy a vakuval szétvakuzod az egészet, hogy még egyéb más dolgok is belógnak, hogy nem lehet tudni, hogy most baleset történt, vagy mi. Pontatlan. Gime, tudom, hogy épp elegen vannak körülötted, akik kilóra megveszik a képeid és szórják a gratuláló szmájlikat a különböző helyeken, ahol mutatod a munkáid. Ez is lehet elég a jóból. Nem kötelező elfogadni, amit a Hegyi mond, mert én nem szépelgek, nem akarom a sajtot kiénekelni a szádból. A szociohoz szélesebb befogadói spektrum szükséges, mint amennyit most mutatsz, azt nem lehet gumikesztyűben csinálni. (hegyi)