A barátom házi feladatra egy abszurd szocio helyzet kínálkozik. A munkásasszony narancsvörösben mint dizőz pózol a kamerának. Az albumképek filozófiáját követi ez a kép. És evvel semmi baj nem lenne, mert nagyon izgalmas, ahogy a nőiség kackiás szexualitása itt megjelenik a kép alsó szakaszában, és büszkén néz felénk, mögötte pedig ezek a rozsdás, nagy retro attribútumok láthatók. Csak én úgy érzem, hogy egy kicsit gyorsan kattintódott el ez a fényképezőgép és ebben a kettősségben, ahol a modell és a háttér szerepében a háttér legalább olyan fontos, hiszen attól lesz humora, attól lesz bája ennek a képnek, tehát a háttérrel nem olyan sokat foglalkozott az alkotó. Pedig ez a háttér a tálalása, a szervírozása ennek az üzenetnek. Most kompozíciós szempontból egy picit a háttér bukik. Parányit kellett volna arrébb mozdítani a kamerát és már minden helyére került volna. Az irányt nagyon jónak tartom. Én azt mondanám, hogyha lehetséges, akkor egy ismétlést kérnék szépen. Ha a gyár megvan, ha az áltestvérem Gabi megvan az üveggyár udvarán, akkor lehetőség van rá. Igaz, hogy más színvilágban, más időjárási helyzetben, de ugyanez a színpadi helyzet megismételhető. Nagyon örülnék, hogyha erre Viktória készítene egy másik változatot is, mert még egyszer mondom megéri foglalkozni ezzel az üzenettel. És pont azért mondom, mert nagyon szeretem ezt a képet és szeretném, hogyha minél jobb lenne. Tehát nincs disznó. (szőke)
értékelés: