Ahogy múlnak az évek sokasodnak a sérülések. Van testi de nincs lelki fotó.
Üdvözlünk a Látszótéren, kedves Tibor! Amit kapunk, az egy nagyon erős jelzés, és egy nagyon erős önvallomásnak az első lépése. Az ember, amikor szembenéz a saját testével, a saját tökéletlenségeivel, hiszen még a legnagyobb szupermodelleknek is vannak titkaik a saját testüket illetően, legyen szó akárcsak egy szemölcsről, vagy egy anyajegyről, akkor ez a számvetés, ez a leltár az évek múlásával egyre több bejegyzést kap. És ezek a hegek, a sérüléseinknek a nyomai egy-egy ilyen útjelző póznaként is felfoghatóak. Mikor volt a vakbélműtétem, mikor volt, amikor levették rólam azt az anyajegyet, mikor volt, amikor beleestem a kirakatba, szóval utólag ezek már olyan emlékek felidézései, amiket az ember, mint a katonaságot is, megpróbál pozitívan szemlélni, de azért ezeket megélni nem olyan egyszerű. És nyilvánvaló, hogy nem olyan egyszerű együtt élni ezekkel a nyomokkal, mert olyan ez egy kicsit, mint a tetoválás, valamilyen jelzést örökké hordoznak rajtunk, akár akarjuk, akár nem, és ezek kinek-kinek a saját küzdelmei, hogy ezeket elfogadja, mint esztétikai módosulásokat. Képileg lehetne egy kicsit pontosabb, a világításnál túlságosan kiég a jobb oldal, de erre lehet majd a későbbiekben egy kicsit nagyobb figyelmet adni. Ez egy 3 csillagos leckemegoldás, és ahogy az előzőekben mondtam, ne várj rám az elemzéssel, hanem tessék küldeni a többi leckét is. Várjuk a munkáidat! (hegyi)
értékelés:
Kedves Zsolt!
Jobban átgondolva valóban úgy érzem,hogy a fotózás jó út a felgyülemlett gondok feszültségek csökkentésére.Részben mert érdekes, változatos (természet,portré,modell,stb) Másrészt mert a jó témára vadászni sport,kirándulás.
Harmadrészt mert segít kapcsolatokat barátokat,élményeket szerezni.Segíti a szakmai fejlődést,a látásmód változását.
Köszönjük az ezirányú támogatásokat.
Üdv a téren - elemzés később jön - hadd mondjak annyit, hogy a látszótér bár elsődlegesen fotós közösség, de talán abban más, mint a többi képfeltöltő (azon kívül, hogy leckéket oldunk meg), hogy az önismeret az az út, amin haladva bizony nem egyszer szembesítjük egymást és magunkat filozófiai kérdésekkel.
Kedves hozzászólók!
Köszönöm a jó kívánságokat és a buzdító szavakat. Volt egy kis kétségem,hogy feltegyem e a képet. Illik e.
Azt írtam a kép alá,hogy: Ahogy múlnak az évek sokasodnak a sérülések.Van testi de nincs lelki fotó.
Ahogy az idő telik egyre több sérülést szerzünk. Fizikait ami gyakran látható és számtalan lelkit amit nem tudunk leképezni.
A fotó inkább filozófiai ihletésű szeretett volna lenni Gondolkodhatunk rajta
Lehet,hogy hiba volt a témát így felvetni mert a látszótér fotó tudásunkat igyekszik segíteni nem filozófiai kurzus
Szia Tibor, üdv a téren!
Fotódról az ösztönösen is megfogalmazódó jókívánságok után az jut másodjára eszembe, hogy zavarba ejtőn közeli a felvétel. Aztán hogy leginkább a külsőségnél maradok általuk, miszerint van két heged, úgy tűnik, műtétek nyomai, és az általánosan a témához kapcsolódó, illetve a saját élményeimet tudom melléjük tenni, abból következtetek, vagy tapogatózom Téged keresve.
Aztán - nehogy félreértés legyen, nem akarom én helyetted megfotózni magad gondolatait, csak - az jutott eszembe, hogyha bármi más is megjelenik a fotón, vajon segítene-e engem a viszonyrendszerük közelebb vinni az egyszerű látványnál, jobban megérteném-e, hogy Te miként viszonyulsz ezekhez a hegekhez, vagy hogy mi történt Veled, azaz a címet is magyarázná-e jobban, hogy mi az ami fontos ebből, de természetszerűleg nem látható... ilyenek.
Üdv köztünk, Tibor.
Szerintem semmiképpen nem volt hiba ezzel a fotóval kezdened. Már az is sokat mond a lelkedről is, hogy ezzel kezdted, hogy bevállaltad.
Szóval köszi, és várom a folytatást.